Gróf Bethlen István husvéti nyilatkozatában gazdasági jövőnk föltételéül a külföldi hitelnyujtás készségét s ezzel a világ pénzpiacának alakulását jelölte meg.

A magyar gazdaság problémája csakugyan az, hogy tudna-e és milyen áron pénzt kapni elkerülhetetlenül szükséges állami beruházásaink és a magángazdaság céljaira. A mezőgazdasági termelés irányának megváltoztatása épp ugy, mint vasutaink rekonstrukciója egyaránt hitelkérdés, aminthogy például az épitkezés meginditásának kérdése is a hiteltől függ.

Pénzügyi és bankári körökben azonban a pénzpiac helyzetét nem látják éppen kedvezőnek s az a fölfogás, hogy a jelenlegi helyzetben nem külpolitikai relációk és nem is belpolitikai kérdések döntik el a problémát, hanem az amerikai tőzsde eseményei.

Sokan még arra is hajlamosak, hogy Sir Georg Paishnak, a világ e legjelentékenyebb közgazdászai egyikének adjanak igazat, aki nevezetes manchesteri beszédében a minap azt a szomoru jóslatot bocsátotta világgá, hogy a világ sosem látott még olyan gazdasági krizist, mint aminő előtt állunk, s hogy az amerikai hitelinfláció s annak következményei olyan gazdasági események felé visznek bennünket, aminőt a gazdaság-történelem eddig nem ismert.

Anélkül, hogy e sötét jóslatot elfogadnánk, annyit máris meg kell állapitani, hogy Paish nyilatkozata után két héttel, az európai pénzpiac legerősebb várában, Amsterdamban, a Nederlandsche Bank egy teljes százalékkal, 5 1/2 %-ra kénytelen emelni a kamatlábat, mert február 7-ike, vagyis az angol bankkamatláb emelése óta 141.32 milliós devizakészlete egyharmadára zsugorodott össze s ezenkivül aranyban 23.89 millió holland forintot volt kénytelen leadni a külföldnek. Az amsterdami discont emelését az európai kamatláb általános emelése előfutárjának tartják.

Mindenütt csak arra várnak, hogy az angol bank mikor lesz kénytelen szintén megváltoztatni kamatpolitikáját. Az amerikai tőkék és a világ „csavargó” tőkéi tudniillik még mindig, szakadatlanul ömlenek a newyorki tőzsde felé, hogy résztvegyenek abban a tobzódó spekulációban, amelyet a Federal Reserve Bankok sem tudnak immár megfékezni. Sem a „fekete napok” rendezése, sem a tőzsdei hitelek megvonása nem állitja meg ezt a vad táncot, amelyet az aranyborju körül járnak.

Ahol 5.8 milliárd dollár forog a börzei spekuláció forgatagában, ott hiába vonnak meg egyetlen nap alatt a chicagói bankok huszmillió dollár hitelt a tőzsdétől, mint ahogy a napokban tették. A newyorki tőzsdének huszmillió dollár meg se kottyan. Ilyen körülmények közt nyilvánvaló, hogy az angol bank sem tudja sokáig kivédeni arany vándorösztönét s kénytelen lesz a kamatlábat emelni.