Az antropológiai kutatások új otthona Berlinben. Lundborg H., a rasszbiológia és eugenika kiváló művelője soha el nem halványuló érdemeket örökített meg nemzete számára az emberiség történelmében azzal, hogy kezdeményezésére Svédország állami rasszbiológiai intézetet alapított.

Köztudomású, hogy Lundborg eszméjét tudósok, államférfiak és szociológusok egyhangú lelkesedéssel tették magukévá és hogy a svéd parlament 1921 május 13-án hasonló lelkesedéssel szavazta meg az intézet felállításának költségeit.

Az intézet évek óta működik Francis Galton, a rasszbiológia előharcosa szellemében, mely szerint a rasszbiológia ama összes tudományos tényezők tanulmányozása, melyek befolyást gyakorolnak a jövő nemzedék fizikai és szellemi struktúrájára. Az intézet munkaprogrammja felöleli az antropológia, rasszbiológia, genetika és eugenika területét. Ennek a hatalmas munkaprogrammnak a céljaira olyan berendezés áll a svéd tudósok rendelkezésére, melyet valamennyi kultúrnemzet kutatói mintául tekintenek.

Legújabban Németországban teljesült az antropológusok és rasszhigiénikusok óhaja. A porosz állam, iltőleg a „Kaiser Wilhelm-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften” az antropobiológiai tudományszakok céljaira pompás központi kutató intézetet emelt Berlin-Dahlemben. A német kultúra új otthonát 1927 szeptember 15-én nyitották meg az éppen ekkor Berlinben ülésező V. Nemzetközi örökléstani Kongresszus tagjainak részvéitelével.

A kutatóintézet antropológiai, örökléstani és eugenikai osztályokra oszlik. Az intézet igazgatója Fischer Eugen, a híres emberbúvár, aki egyúttal a szűkebb értelemben vett antropológiai osztály vezetője is. Az örökléstani osztályt von Verschuer vezeti, az eugenikai osztály vezetése pedig Muckermann kezében van. Az igazgató megnyitóbeszédéből megállapítható, hogy a kutatóintézet szervezete az örökléstant mint a nagy antropológiai kutatóterület egy részét fogja fel.

Dr. Balogh Béla.