A legelső növényeknek örülünk a legjobban; ezeket még azok is észreveszik, akik különben eléggé érzéketlenek a természet megnyilatkozásai ránt. Kora tavasszal a kirándulók nagy része botanikusnak érzi magát; érdeklődésük később lankad, mert nem tudják figyelemmel kísérni az egyre sűrűbben és bővebben megjelenő növényeket.

Aki március első hetében a Sashegyre megy, ott legfeljebb csak a hegyi ternye (Alyssum montanum és A. tortuosum) és a tavaszi daravirág (Draba verna) nehány virágzó növényét fogja találni; a leánykökörcsinnek csak bimbója mutatkozik. Aki ugyanakkor a Svábhegy gerincén jár, az legfeljebb az Eranthis hiemalis szép sárga virágjára fog akadni az Erzsébet-szobor tájékán, ahol a zöldvirágú Helleborus dumetorum még csak bimbóját mutogatja.

A Jánoshegy csúcsa körül azonban már teljes virágzásban van a hóvirág, míg a szélfű, a keltike és a Dentaria enneaphylla csak jelét mutatják annak, hogy virágzásuk ideje nem lehet messze. Ugyanitt az erdő avarjában élénk cinóber színű gombát is láthatunk, mely alakjával valamely szép piros virágra emlékeztet. Hasonló, de kisebb, virágot utánzó gomba nő a Kamaraerdőben is, ugyancsak ilyen időtájban.

Az első virágokat gyorsan követik a többiek és bár nagyon szeretném a főváros környékének virágos pompáját részletezni, erről le kell mondanom, mert a növények felsorolása oldalakat foglalna el. Csak példaképen említem, hogy míg március 4-én a Sashegyen csak három virágzó növényt láttam, addig ugyanitt, április 18-án már 24 növény virágzását figyelhettem meg.

Április 17-én a Farkasrét-Farkasvölgyi úton a következő helyzetképet figyeltem meg: az árkos út mentén virágzott 32 növény, bimbóban volt 3, még nem virágzott 27; a napos füves hegyoldalon virágzott 18, nem virágzott 5; a világos tölgyesben virágzott 20; nem virágzott 4, a völgyben virágzott 11, nem virágzott 4.

A Csiki-hegyekben március 30-án még csak 28 növény virágzását figyeltem meg, ugyanott két hónap mulva 100-nál több volt a virágzó növények száma. A Csepel-sziget egy kis területén még csak 7 növény virágzott ezek száma két hónap mulva megtízszereződött. (A pázsitféléket, mert nem színesek, kihagytam a számításból.)

Általában mondhatják, hogy Budapest növényzete változatos és fajokban gazdag, de a sok fajból alig tudnánk olyat megemlíteni, amely nagy területnek határozott, a zöldtől eltérő színt tudna adni. Azt a képet például, melyet a vasmegyei Jeli-pusztán, és még inkább Németországban és Lengyelországban a Colluna tömeges virágzása nyújt, amitől óriási területek rózsaszínt öltenek, Budapest környékén nem találjuk.

Annak a piros színnek sem találjuk mását, amely a kiskunsági szikes térségeket nyáron és ősszel a láthatárig terjedő szőnyeg gyanánt borítja és a bárányfarok nevű (Camphorosma ovatum) sziki növény töméntelen sokaságától származik. A főváros vidékén a növényfajok jobban keverednek, semhogy határozott egyöntetűség, egyféle színhatás keletkezhetne. Csak kisebb-nagyobb színfoltokról lehet szó, amelyek nagyobb messzeségből külön-külön nem is vehetők észre, mert beleolvadnak a környezet színébe.

Hogy kora tavasszal áprilisban a sárga szín uralkodik, az bizonyára mindenkinek feltűnik. Azok az elevenszínű sárga foltok, amelyek a napos lejtőkön szembeszöknek, a homoki pimpótól és a hegyi ternyétől származnak. Meglepő látványosságot nyújt a ternyének egy másik faja, a gazdagon virágzó Alyssum Arduini, mely aranysárga színével a Gellérthegy és a Törökugrató szürke szikláit díszíti.

Március végén és április elején teljes pompájában találjuk a nagyvirágú, tündöklő sárga tavaszi héricset (Adonis vernalis), mely különösen a Csiki-hegyekben és a Hármashatár-hegy aljában terem nagyobb mennyiségben. Igen szép virág, melyet nem hiába neveztek el a régiek Aphrodite csodás szép szerelmesének neve után Adonisnak.

A város belsejében már csak a Vérmező őrzött meg egy olyan növényt, mely nagyobb tömegével elevenebb színhatást tud kelteni; ez a gyermekláncfű, mely áprilisban, de csak a reggeli órákban, sárga színt ád a mezőnek. A Rákosmező nyirkosabb rétjein itt-ott a gólyahír és a réti boglárka sárga színe uralkodik.

Május havában a Pilisszentiván határában merészen kiemelkedő sziklatorony („Egyeskő”) közelében a magyar flóra egy különlegessége, a Linum dolomiticum nevezetű lennövény aranysárga virágai adnak eleven színt a köves lejtőnek, melyen az ugyancsak sárga virágú Anthyllis polyphylla nagyobb tömege is díszlik.

A tavasz és a nyár elején a virágmezők sárga színét azonban nemcsak egy-egy sárgavirágú növény uralkodása szabja meg, hanem gyakran többféle sárgavirágú növény együttes, kevert előfordulása is. Anélkül, hogy ezeket a növénytársaságokat elemezni akarnám, csak felemlítem, hogy Budapest környékén feltűnő nagy számban találjuk a sárgavirágú növényeket, amelyek között több érdekesség és ritkaság is található.