Csak az ép, egészséges, kellően beérett gyümölcsöt sikerül eltartani és csak ennek eltartásával érdemes vesződni. Az ütődött, rothadásnak induló és férges gyümölcsöt szedjük ki gondosan az eltartandók közül, mert nemcsak ők romlanak el, hanem tönkreteszik a közelükbe került, egészségesen berakott gyümölcsöt is.

Kellően érettnek a gyümölcs akkor tekinthető, mikor nyele könnyen letörik a faágról; ha csekély érintés vagy rázás következtében lehull, akkor már tulérett, ha pedig szakitás, csavarás szükséges a leszedéshez, akkor még éretlen a gyümölcs.

Gyümölcsraktárnak megfelelő a száraz pince, az éléskamra vagy általában az olyan helyiség, melynek hőmérséklete 2 és 8 fok közt ingadozik. Melegebb környezetben gyorsabban romlik és aszalódik, hidegebben megfagy a gyümölcs.

Számoljunk azzal, hogy szagos anyag (káposzta, zöldség) a gyümölccsel egyazon helyiségben nem raktározható, mert a szagot a gyümölcs mohón átveszi.

A gyümölcsöt gyalult deszkákra vagy lécrácsokra helyezzük olyképpen, hogy egymással ne érintkezzenek, hanem 2-3 milliméter köz válassza el egymástól a szomszédokat. A gyalult deszkák azért jók ide, mert a surolással alaposabban tisztázhatók, mint a gyalulatlanok. Az egyes gyümölcsök közti hézag pedig azért fontos, mert az esetleg romló darabról a romlás a közvetlen érintkezőre biztosan átterjed.

A polcok legfeljebb 80 cm. szélesek és egymás fölött 20-25 cm. távolságban helyezkedjenek, hogy a legbelső sorokban is észrevehessük, ha ott romlás indult volna meg. Ezt az ellenőrzést egész télen kéthetenkint végre kell hajtani. Ha ősszel a gyümölcsraktár hőmérséklete 8 fok fölé emelkedne, éjjeli szellőztetéssel kell gondoskodni a hőmérséklet csökkentéséről.