Az édes tároláshoz korán reggel vágjuk a takarmánynövényt, még pedig annyit, amennyit délután eltárolhatunk, és délig fonnyadni hagyjuk. Majd délután fölvágva betapossuk a silóba. Ezt az eljárást naponkint megismételjük, míg a siló megtelik. 3-4 napi szünet a tárolásban kedvezőtlen hatású, mert a takarmány megromlik, megpenészedik. Egy 120 tonnás siló megtöltése 4-8 napig tart, aszerint, amint napi 3 vagy 6 órát fordítunk a töltésre.

Az így napi rétegekben meghordott silóban enyhe tejsavas erjedés indul meg; a hőmérséklet 45-50 fokra emelkedik. És itt kitűnik a fémsiló elsősége, mert a fémburkolat kiálló bordáival, mint hősugárzó szerepel s megakadályozza a hőmérsékletnek magasabbra emelkedését és a takarmány elszenesedését. Az erjedéskor (vegyes erjedés) némi széndioxid is keletkezik, mely a takarmány megromlását megakadályozza. Az így kezelt takarmány szaga a mézre emlékeztet. Kevés tejsavat (mintegy 0.8 %-ot) tartalmaz.

A savanyú takarmány készítésekor a takarmányt gyorsan, megszakítás nélkül tároljuk, míg az egész siló megtelik. Ekkor a hőmérséklet nem emelkedik oly magasra, mint az előbbi esetben, hanem 20-30 fok között marad, mert az erjedő takarmány felszíne nem érintkezik a szabad levegővel. Ezért falazott silók is jól alkalmazhatók erre a célra. A takarmány zöldszínű és savanyúszagú lesz. A tejsavas erjedés ebben az esetben sokkal erőteljesebb és a tejsavtartalom 2%-on valamivel felül emelkedik.

Szokták néha tároláskor a takarmányt meg is sózni. Hogyha a tárolt takarmányt fel akarják használni, mindenekelőtt a silóból eltávolítják a felső fedőréteget, mely szalmából készült s aztán az egynapi szükségletnek megfelelő 3-5 cm vastag réteget az ürítő-tornyon át kiveszik. Amint a tárolt takarmány fogy, úgy nyitják meg sorjában emeletenkint a toronyban elhelyezett ajtókat. Ürítés közben a siló szabaddá lett részeit bemázolják valami e célra készített, rothadást gátló festékkel úgy, hogy midőn a siló kiürül, már alkalmas újra megtöltésre.

Az állatok mind az édes, mind savanyú takarmányt, ha nem romlott és nem penészes, egyforma kedvelik. A tárolt takarmányban a tápláló anyagok alig szenvednek veszteséget, míg pl. a szárított lucerna a nitrogéntartalmú tápláló anyagok 25%-át, a zsíros anyagok 47%-át, a szénhidrátok 16%-át elvesztette.

A gazdák legtöbbször nem tartják fontosnak, hogy édesen vagy savanyítva tárolják a takarmányt. Azonban Gauthier tapasztalata szerint az édes takarmány áthasonító értéke 30—40%-kal nagyobb, mint savanyú takarmányé.

Megjegyezzük még, hogy a takarmány megerjesztése nem új dolog. Már régen gyakorolják oly módon, hogy vermekben vagy szabadban lefödés alatt leterhelve tárolják a fölaprózott takarmányt. Azonban az ily módon tárolt takarmány egy része veszendőbe megy úgy, hogy a silók alkalmazása nagy haladást jelent a mezőgazdasági termelésben.

Bogdánfy Ödön.