Négyhónapos édes, hosszu és nyugalmas álma után fölébredt a magyar politika. Holnap megnyilik a parlament, a miniszter urak és a képviselő urak jó reggelt kivánhatnak egymásnak. Az országnak, valljuk be, egyetlen jóreggele sem volt az elmult hónapok alatt.

Csak a vak nem látja, hogy gazdasági helyzetünk leromlott, a megélhetés nehezebb lett: a polgárság reménytelenebb, elkeseredettebb, kiábrándultabb, mint a Bethlen-rezsim hétéves kormányzása alatt bármikor. Ígéretekben nem hisz, várakozásaiban csalódott, a frázisoktól megundorodott, a jövő bizonytalanságai miatt nyugtalan, a megélhetés gondjai, a folytonos lemondás miatt ingerült, gyanakvó, bizalmatlan.

Bethlen István mammuttöbbsége dacára soha ilyen kedvezőtlen, fülledt és baljóslatu atmoszférában nem állott a képviselőház elé. Az ellenzéket most meggyőződésén és kötelességérzetén kívül egy mind általánosabb közhangulat fűti cselekvésre, amelynek ereje nagyobb a kormány hatalmánál. Hogy a hazafias aggodalom hangja, a közéleti bírálat szava, az ellenzéki följajdulás, az igazságok őszinte föltárása, a sérelmek és visszaélések kiteregetése a háza ellenségeinek malmára hajtja a vizet, avagy fölszabadítja a forradalmak ördögeit, ennek az avas frázisnak, üres szólamnak már be nem dül senki ebben az országban. Igenis, minden dolgozó, önérzetes polgára e Krisztus kínszenvedéseit szenvedő hazának nemcsak kívánja, de el is várja a közélet emberétől, hogy elmondja, vagy megírja, ami a szivén fekszik, belpolitikai, külpolitikai, gazdasági és társadalmi kérdésekben, egyaránt. Mi aztán igazán nem rejtettük véka alá a véleményünket eddig sem.

Lapunk a kurzus-részegség idejében sem tett lakatot a szájára, amikor pedig nem is bátorság, de istenkisértő vakmerés volt józanul, őszintén, magyarán megmondani a véleményünket. Ma fokozottabb kötelesség a független, becsületes, szókimondó bírálat, mint valaha: ma a nemzeti társadalom teljessége ott van azok mögött, akik kiállnak a közérdek.,a közerkölcsök, a politikai és a gazdasági igazságok védelmében.

Ma már nincs hatalom, amely el tudja némítani a jogos kritikát: ennek az egészségtelen, rothasztó, kietlen atmoszférának vége éppen ezért hiszünk egy egészségesebb, nemesebb, tisztultabb magyar közélet kialakulásában. Az ellenzéknek, amelyre most rátüznek a bizalom éltető napsugarai, egyetlen jó tanácsot adhatunk: egységesen vonulni föl a parlamenti küzdelmek porondjára.

Egyesült erővel és tehetséggel vinni meg a ha egy boldogabb, szabadabb, emberibb életért és hazáért. Egy szerteszakadozott széthuzó, jobbra vagy balra kacsintó ellenzéki frontnak nincs keresnivalója sem a harcban, sem a győzelemben. A nagyközönség nem érti és nem keresi a nüanszokat, érzelmi, hiusági ellentéteket, amelyek a fölvonuló pártokat és frakciókat egymástól elválasztják, erre nincs se időnk, de kedvünk, se érzékünk.

Egy táborban, egyenes utca: ez a közvélemény paracsszava. A parancsnak engedelmeskedni kell.