A Nemzeti Jegybank fölemelte a kamatlábat egy százalékkal: ez az elhatározás kritizálható, de meg nem másitható. A kartelbe tömörült pénzintézetek ennek az elhatározásnak kapcsán hivatalosan bejelentették, hogy a betéti kamatlábat megfelelően, a tartozási kamatokat pedig méltányosan emelik.

A gyakorlatban ezt ugy viszik keresztül, hogy az á vista betéteknél fél, a lekötötteknél pedig másfél százalékkal drágitják a felek javára a kamattételt, a hitelkondicióknál ellenben, ahol a felek 90 %-ára a Jegybank mindenkori kamatlába a mérvadó, a kamatteher 1 %-kal növekszik, a váltóknál pedig „szabad egyezkedés” áll fönn.

Ezeknek a közös megállapodásoknak a miként való lebonyolitása, előzékenyebb vagy ridegebb kezelése az egész magyar közgazdasági életet érinti. A hitelviszonyok alakulásához simul a magyar ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság érütése, a bankkartel elhatározása tehát végeredményben minden dolgozó magyar polgárt érdekel.

Sajnos, a bankkartel egész konstrukciója egy káros elven épül föl. A kartel a térithető betétkamat szinvonalát maximálja, viszont a hitelkamatok megállapitásában a szabadverseny alapján áll, kivéve, ahol a jegybanki kamat mindig előnyös iránytüjére mutathat.

Mi következik ebből?
A kartel a betétkamat maximálásával a versenyt ezen a téren teljesen kizárja, hitelüzletekben viszont kinyitja a sorompót. Ez a vezető szempont ellentétes a közönség érdekeivel, mert nálunk a tőkeképződés nem érvén el a szükséges mértéket, a közönség betéteit a verseny nyilttá tételével, a lehető legmagasabb betéti kamatok kinálásával kellene a bankoknak fölszivniok és a tőkeképződést előmozditaniok.

Ez a verseny növelné a takarékosságot és lehetővé tenné, hogy a középintézetek és kisintézetek számbajövő kamatokkal rögzithetnék magukhoz a feleket, igaz, hogy a nagy intézetek hátrányára, de a köz javára, mert az egész országban szerte levő és fölösleges tőkéket koncentrálnák. 

Ezzel szemben a hitelüzletben egészen más a helyzet, mert itt nem a bank van közönségre utalva, hanem a közönség a bankra. A bankok pedig ahelyett, hogy a legális hitelszükségleteket igyekeztek volna minden erővel az ország magasabb érdekei szolgálatában kielégiteni és a hitelföltételeket a közönség érdekében maximálták volna, itt a szabad versenyt biztositották, mert tetszésük szerint válogathatnak és válogatnak is a hiteligénylők közt.

A kartelnek a betétfeszültség kiküszöbölése céljából a betétüzletben kellene a szabad versenyt visszaállitania és a hitelfeszültség csökkentése érdekében a mindenkori hitelkamatokat maximálni. Ezzel a politikával a kartel valóban az országos érdekeket szolgálná. A hitelüzletek javarészénél a bankok kamathaszna megközelitette a 120%-ot, mert 6,5-7 %-kal drágábban helyezték ki tőkéiket, mint amennyit az á vista betétek után megtériteni szoktak.

Igaz, hogy a rezsiköltségek is emelkedtek a békebeli viszonyokhoz mérten, de aligha olyan arányban, mint ahogy a pénzintézetek a marzsot megnövesztették. A hitelviszonyok enyhitéséért az első lépést a pénzintézeteknek kellene megtenniök.

Most, az utolsó percben figyelmeztetnünk kell a pénzintézeteket: vigyék keresztül határozataikat a legteljesebb lojalitással, mert ellenkező esetben óriási felelősséget vesznek magukra.