Mindenre ez a válasz: a szanálás!
Ez a legfőbb érdem, amelyre a rezsim, amelyet kurzusnak már nem lehet nevezni, hivatkozik sajtóban, pártklubban, magánbeszélgetésekben. Történelmi érdeme a Bethlen-kormánynak, hogy az országot kivezette az infláció dzsungeljéből, ezt mondják, rendbehozta az állam háztartását s ujra hitelt szerzett az országnak a külföldi piacokon.

Helyes. Ismerjük el, hogy érdem.
De ilyen érdemet Európa minden kormánya szerzett magának. Ma már nincs egyetlen európai állam sem, két keleti szomszédunk kivételével, amelynek ne volna stabil valutája s kiegyenlitett büdzséje. 

Ez tehát nem is olyan kivételes és hallatlan történelmi babérkoszorura följogositó teljesitmény!

Elvégre Németország is szanált, Ausztria is szanált s a németek minden külső segitség nélkül s lényegesen másként, mint mi!

Mert miben állott a magyar szanálás?
Röviden abban, hogy jött egy igen kitünő amerikai közgazdász s vele jött még egy-két külföldi szakértő, ezek pontosan megszabták a költségvetés kereteit, vigyáztak, hogy a kiadási határokat a kormány s közegei át ne hágják, egyébként a dolgok menetébe nem folytak be. A nekilendült magyar fináncszervezet a kiadási oldalt, amig az ellenőrzés megvolt, respektálta, viszont annál nagyobb szenvedéllyel vetette magát a bevételi oldalra s annyit préselt ki a magyar adófizetőkből, hogy még a népszövetségi szakértőknek is elállott a lélekzetük. 

Igy történt, hogy a magyar állam a legkitünőbben szituált kincstárral rendelkezik, óriási fölöslegei, két-háromszáz millió pengő körül, hevernek a Nemzeti Bankban, amig ugyanakkor az osztrák állam óvatosan ügyelt arra, hogy a költségvetés egyensulyban legyen, lényeges fölöslegek nélkül s inkább végigkoldulta Európát, hogy beruházási kölcsönöket szerezzen, mintsem a folyó bevételekből próbálja meg a beruházásokat födözni, mint ezt Magyarországon cselekedték.

A német birodalomban pedig nemcsak, hogy arra ügyeltek, hogy az adófizetőt tulságosan igénybe vegyék, hanem inkább deficites költségvetéssel dolgoznak, semhogy a magángazdaság tőkeképződését és zavartalan rendjét a tulságos megadóztatással megzavarják. Ez a nagy különbség. 

Igy szanáltak itt, adópréssel, fölöslegekkel, irreális előirányzatokkal, adóvégrehajtókkal és árverésekkel. Tőlünk nyugatra kiméletes adópolitikával, beruházási kölcsönökkel, deficittel inkább, mint fölöslegekkel. 

Pedig Németország mindent valorizált, biztositást, állami tartozást és hadikölcsönt, igen, uraim, hadikölcsönt! És fizeti a reparációs tartozást is!

De van az éremnek még egy másik oldala.
Odaát, Németországban és Ausztriában, nemcsak az államot, a fináncgazdaságot szanálták. Oly sokszor emlegetik ezt a kifejezést: a magángazdaság szanálása! Miben is áll ez. Ebben: nem lehet az államháztartás bevételeit a békejövedelem sokszorosára fölfokozni, nem lehet a fogyasztási adókkal megdrágitani, anélkül, hogy egyidőben a magángazdaságok bevételei ugyanolyan mértékben ne emelkedjenek.