Newyork, november 10.
Az amerikai elnökválasztási harcból sok tanulságot lehet levonni. Elsősorban azt, hogy az elnök ne legyen tulságosan népszerü. Mr. Smith, akit Hoover nagy többséggel legyőzött. Amerika egyik legnépszerübb embere. Azután Amerika elnöke, ugy látszik, nem lehet katolikus. Az Egyesült Államok harminc elnöke között egy katolikus sem volt, - csupa protestáns és Smith volt az első katolikus elnökjelölt.

A leghevesebb harc és a legdühösebb acsarkodás vallása körül dult és négy déli állam, amelyek hagyományosan a demokrata párt jelöltjére szavaznak, ezért hagyta cserben a demokrata zászlót. Talán a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a Hoover-Smith-csatában az alkoholtilalom ellenségei is elhullottak. Smith az alkoholtörvény kimondott ellensége, míg Hoover az alkoholtörvény barátja. Az amerikai választóknak most alkalmuk volt, véleményüket nyiltan kifejezni és az eredmény az, hogy a prohibició barátai mintegy hat millióval többen vannak.

Mit várhat Európa az uj elnöktől? Európát ez a kérdés érdekli a legjobban. Francia lapok rosszallóan irnak Hooverről. Amerikának járó adósságuk rendezésénél nem sok rokonszenvet várhatnak tőle.

A németek már barátságosabbak. A háboru után alkalmuk volt Hoovert alaposan megismerni. A Hoovermisszió kezdetén két hónapon belül tizezer ember halt meg a rossz táplálkozás miatt és Hoover élelmiszert szállitott Németországnak.

Az angolok óvatosak, várni akarnak, mielőtt ítéletet mondanak. De nehezen tudják elfelejteni, hogy két év előtt Hoover hatalmas offenzivát inditott az angol gumimonopólium ellen, amely évenként csaknem százmillió dollárt vesz ki az amerikai automobilozó publikum zsebéből. Amerika nagyon is tudatában van annak, hogy Európa sokat vár tőle. Politikailag ma még távol tartja magát Európától, de a splendid isolation nem tarthat sokáig. Amerika Európa politikai ügyeiben rövidesen nagy szerepet fog játszani. Miért?

Megkérdeztük erről Mr. Ralph Beaver Strassburgert, aki Hoover személyes jóismerőse és kitünően ismeri az elnök fölfogását. Mr. Strassburger a következőket mondotta:
- Hoovernek, mint az Egyesült Államok elnökének népe javát kell elsősorban szeme előtt tartani. Az elnökjelölt egyike a legmodernebb gondolkodásu államférfiaknak és igy nagyon jól tudja, hogy az ő népe boldogsága nem növekszik azáltal, ha már népek boldogtalanok. Hoover jól ismeri a nemzetközi összefüggéseket és tudja, hogy igazi gazdagság csak ott van, ahol a gazdagság nagy fölületet foglal el. Hiszen ez Amerika gazdagságának az alapja és föltétele.

- Senki sem lehet tartósan és biztosan gazdag egy országban, amelyben csupa koldusok vannak. Hoover véleménye szerint ez áll nemzetekre is. Egy nemzet nem lehet tartósan és biztosan gazdag, ha a többiek szegények. Amerika olyan gazdag, amilyen egy nép sem volt soha. Ha meg akarjuk tartani mai helyzetünket, gondoskodnunk kell, hogy a világ többi nemzete is jó módban éljen, mert hiszen mi el akarunk nekik adni és vásárolni akarunk tőlük. Egy termelő és exportáló nemzetnek nem lehet érdeke, hogy a többi nemzetek elszegényedjenek.

- Hoover tehát minden erejével azon lesz, hogy Európa államai termelő- és fogyasztóképességét emelje, amennyire ezt tenni egy idegen állam fejének módjában áll. Természetesen ez nem lehetséges közvetlen beavatkozás utján, hanem főleg példaadással s munkája eredményének inspirálásával. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államoknak már régen nem volt olyan nagykaliberü elnöke, mint Herbert C. Hoover.

- Wilson nagy tudós volt, de nem a gyakorlat embere és szervező géniusz.

- Harding inkább előkelő megjelenéséért lett elnök, mint szellemi kiválóságáért.

- Coolidge szürke kis politikus, aki azért állotta meg nagyszerüen a helyét, mert mindig kitünően eltalálta, mi kell az amerikai publikumnak.

- Hoover választása megdönti azt az állitást is, hogy modern demokratikus államok csak szürke embereket szeretnek a legfőbb hatalmi székébe ültetni. Hoovernél kiválóbb embert az Egyesült Államok választói alig találhattak.