Hoover Herbert mit hoz vajjon a tarsolyában Európának, kérdi ma mindenki Páristól Budapestig! A kérdésre nem nehéz a válasz.

Két lélek lakik ebben a keskenyajku és keményszemü ujángliusban.
Az egyik az emberszerető és biblikus hitü puritán, aki vagonok ezreiben osztotta szét gyorsan és hozzáértő alapossággal az élelmiszereket a szenvedő és éhező európai lakosságnak a háboru befejezése után.

De ugyanez az emberbarát nem ismer tréfát, mihelyt pénzről és üzletről van szó. Ne feledjük el, annak a rendszernek, amely ma az amerikai tőke kihelyezéseit ellenőrzi, Hoover a szerzője s tőle származott az ötlet a kölcsön embargóval, kibocsátások megszoritásával kényszeriteni az európai államokat háborus adósságaik rendezésére.

Hoover volt az, aki a leghevesebb harcot és legkiméletlenebb retorziót követelte, amikor Anglia gyarmati gumiprodukciójának védelmére s talán az amerikai fogyasztás ügyes megadóztatására a gumikivitel megszoritását rendelte el.

S végül ne feledjük el azt sem, hogy Hoover az amerikai magas vámvédelem legelszántabb hivei közé tartozik, hogy pénzügyi téren még radikálisabb, mint Coolidge s az „egy centet sem engedni az európai adósoknak” rendszernek a hive, röviden, a leghevesebb amerikai gazdasági imperialista, aki a Manhattan és Frisco között él.

Nemes gesztusokat, kölcsönelengedéseket, kamatleszállitásokat nem lehet Hoovertől várni. De okos és messzilátó politikájától várni lehet az amerikai produkció ujabb meggyorsulását az amerikai kivitelnek, de a bevitelnek is az emelkedését s röviden az amerikai tőkeprodukció megnövekedését. 

Európának pedig ez a fontos.
Ha Amerikában a prosperity, a jólét, tovább emelkedik, akkor gyorsabban keletkeznek odakint elhelyezhetetlen és rosszul kamatozó vagyonok, amelyek automatikusan veszik utjokat Európa kelete felé.