A magyar cukoripar a legnagyobb magyar mezőgazdasági ipar.
Ez közhely, amit magyarázni nem kell. Az már nem olyan köztudomásu, hogy ez a nagy magyar ipar a háboru óta nagy nehézségekkel küzd. Válság van a világ cukoriparában, nagy a tengerentuli nádcukor versenye s éles a verseny az egyes országok cukortermelése között is.

Kinek a hivatása, hogy e magyar mezőgazdasági ipar helyzetén segitsen?
A földmivelésügyi miniszternek. S hogy segit ezeken a bajokon miniszter? Két példát hozunk föl erre, de elég lesz. A magyar cukor a Máv. vonalain egy fillérrel sem fizet kevesebbet, mint legfőbb versenytársa, a cseh. A Máv. titkos engedményekkel, refakciákkal sem igyekszik a magyar cukor helyzeti energiáját a hatalmas versenytárssal szemben bent az országban javitani.

De mihelyt a déli határt ez a cukor átlépi, még élesebben érezhetővé válik a cseh és magyar gazdasági politika közötti különbség. A cseh és magyar cukor erős versenytársa egymásnak a Balkánon és a Levanteban. De a cseh cukor a jugoszláv vonalakon, tehát le a dalmát kikötőkig, vagy Szalonikiig, vagy a bolgár határig pontosan fele annyi fuvart fizet, mint a magyar.

Ötven s egynéhány szerződést kötöttünk a jugoszlávokkal s a magyar állam mégse gondoskodott arról, hogy a magyar s a cseh cukor a délszláv vasuton egyforma elbánásban részesüljön.

Más példa: A háboru előtt a magyar cukoripar látta el Portugália cukorszükségletének 80%-át. Tiz éve megszünt a háboru, de még ma sincs kereskedelmi szerződésünk Portugáliával.

A földmivelésügyi miniszter félti az országot néhány hordó portói bortól, ezért nem köt a portugál közgazdasággal szerződést, ennekfolytán a magyar cukor onnan kiszorult s helyét a német és a cseh cukor foglalta el.

Igy fest a magyar királyi földmivelésügyi miniszterium külkereskedelme és nemzetközi gazdaságpolitikája 1928-ban.