Ha azonban meggondoljuk, hogy a rádió tulajdonképpen nem a hangokat, hanem annak hullámait viszi tovább, már könnyebb elképzelni, hogy a képet vagyis a fényhatások hullámait is lehet rádió útján továbbítani. Ez az elgondolás tanulmányom kiindnlópontja.

Készülékemnél, a "televizor”-nál a ,,selen” (selenium) elemet használtam fel, ezt a kénnel rokon, meglehetősen ritka fémes elemet, amely lehetővé teszi a fénynek elektromossággá való átváltoztatását. Ez lényegileg ugyanaz, mint a rádiónál vagy a telefónnál a hangnak elektromossággá való átváltoztatása. A telefón membránját a „televizor”-nál a „selen” pótolja.

Először árnyékképek elektromos továbbításával kísérleteztem. Egy évi fáradozás után sikerült a rádió segítségével egyszerűbb tárgyak fekete-fehér színű rajtáit továbbítanom. Hosszú út vezetett azonban még odáig, hogy az egyszerű fekete-fehér rajzok helyett készülékem egy tárgynak vagy személynek valóságos képét továbbítsa.

Ma azonban már ez a nehéz feladat is elkészült: sikerüli felfedeznem a távolbalátást és most már abban a helyzetben vagyok, hogy új „televizor”-készülékem segítségével élő emberek arcát szinte aprólékos pontossággal tudom rádió útján továbbítani. Ezzel a probléma lényegét már megoldottam és most már csak találmányom tökéletesítése van hátra.

Ennyit mond a tudós feltaláló és már megy is a „televizor” - hogy bemutassa, miként működik a gyakorlatban a távolbalátó gép. Megindítja az 1. számú képünkön látható készüléket, ugyanekkor meggyujtja a 2. számú képen látható reflektorkamrájában a villanykörtéket, odaül a fényforrások alá két kísérleti bábjával.

A „selen”-sejtek működésbe jönnek és a készülékekkel kontaktusban lévő hangosan beszélő már ontja a hangokat, a váltakozóan magas és mély hangokat, vagyis a fényhatásokból átalakult elektromos hullámokat.

Ez az „éneklő fény”, amely a váltakozó fényhatásoknak megfelelően egész skálákat játszik. Ezt az éneket, a változó hangokat az „elektromos szem” irányítja, amely meglátja milyen személy, milyen tárgy foglalt helyet a felvevő kamrában és aszerint a diktálja a hangnemeket, a „televizor” munkáját.

Minden arc minden kép más-más, egymástól egészen eltérő hangnemeket idéz elő, de az eredmény mindig ugyanaz: a tárgyak vagy személyek képe pontosan átalakul elektromos hullámmá, az elektromosság átváltozik hangokká én végül a harmadik készülék, amely az elektromosságot már ismét átalakította képpé, pontosan levetíti a felvett képet a vászonra vagy más felfogó táblára.

3. számú képünk már a levetítését mutatja a 2. számú képen látható jelenetnek, amint Baird tanár a két babafejjel ott ül a leadóállomás fényfürdőjében. A „televizor”-kép mint látható, már mai formájában is élesen és pontosan továbbítja a képet az elektromos hullámok segítségével.

A Baird tanár előadásán és bemutatásain jelenlévő tudósok egyhangúan kijelentik, hogy a „televizor” a század egyik legcsodásabb találmánya, amely e pillanatban még annyira meglepő, hogy nem is lehet kiszámítani jelentőségét tudományos és művészi szempontból.

Kétségtelennek tartják: nem sok idő kell hozzá és a „televizor” éppúgy ott lesz minden házban, mint a rádió. És a családi tűzhely mellett a legnagyobb kényelemben az emberek nemcsak hallani, hanem látni is fogják az operai előadásokat, vagy a jazz-band hangszereivel tréfáló zenészeket - a földgolyó másik oldaláról is.

A másik szenzációs találmánya Baird tanárnak, amely éppen olyan feltűnést keltett tudományos körökben, mint a „televizor”: a sötétben való látás. Ezt a találmányát a napokban mutatta be a fiatal tudós ugyancsak Londonban. Az angol tudományos világ legkitűnőbb képviselői gyültek össze újból Baird laboratóriumában és teljesen elsötétített teremben foglaltak helyet.

Baird tanár felkérte kisérleti médiumul az egyik tudóst, leültette a „televizor” készülék mellé, minden világítás (legalább látható világítás) nélkül, megindította a gépet megkezdődött a gép különös éneke és a következő percben a teremben kifeszített vásznon már mindenki tökéletesen látta - a koromsötétség ellenére - a tudós arcvonásait.

A kísérlet többszöri megismétlés is teljes sikerrel járt, sőt Baird tanár akként is bemutatta a kísérletet, hogy a sötétben bemutatott arcot egy harmadik szobából vetítette. A tudósok körében nagy szenzációt és komoly izgalmat keltett a bemutatás, Baird fáradozásainak csodás eredménye és már meg is jelentek az angol világlapokban a nyilatkozatok a találmány jövőjéről.

Ezek szerint a hadviselést okvetlen átalakítja Baird találmánya, mert a láthatatlan sugarak ilyképpen való felhasználása lehetetlenné leszi az éjszakai támadásokat. A láthatatlan sugarak teljesen megvilágítják a sötétben előnyomuló ellenséget, anélkül, hogy az valami fényt látna.

Különösen fontosnak tartják a tudósok azt a körülményt, hogy a laboratóriumi kísérletezés folyamán Baird az egész terembe bebocsátotta a láthatatlan fényt és a koromsötétségben anélkül, hogy valami fényforrást láttak volna, mindenki nagyszerűen látta a teremben jelenlévő összes személyeket.

E találmány jövőjét és praktikus felhasználásának módjait most mérlegelik Angliában a hozzáértők, akik kétségtelennek tartják, hogy a „televizor”, a távolbalátás és a sötétben való látás felfedezése egészen új korszakot nyit meg a felfedezések terén.