Az 1927. évi külkereskedelmi mérleg első adatai a napokban kerültek nyilvánosságra. Ipari kivitelünk az előző évhez képest több mint 12 %-kal emelkedett. Ez a kivitel 218.9 millió pengő értékben összes kivitelünknek ma már 27.34 %-a. Az emelkedésben szinte kizárólag a vas- és gépipar vezet.

Hogy ipari behozatalunk ezzel szemben 925 millió pengőre emelkedett s ezzel pontosan 24 %-kal nagyobb, mint volt 1926-ban, jórészt amellett bizonyit, hogy a belföld fölvevőképessége az utóbbi évben nagyon jelentékenyen növekedett.

E fejlődéssel szemben visszaesést csak mezőgazdasági és nyerstermékexportunk mutat. De itt is látunk örvendetes alakulásokat, amelyek közül elsősorban ki kell ragadnunk a baromfitenyésztéssel kapcsolatos exportadatokat.

Baromfi-, tojás- és tollkivitelünk az összes magyar exportcikknek 12 %-át teszi és ezzel szemben érdekes kiemelni, hogy a magyar ipar büszkesége: a vas- és gépipar mind a négy alcsoportjának összesitett kivitele sem ér el többet, mint a teljes magyar kivitel 7.55 %-a, nem is beszélve a textiliparról, amely összes kivitelével is csak 2.66 %-kal tud e kimutatásban szerepelni.

Az ország három első legnagyobb iparága a vas- és gép-, a selyem- és textil-, valamint a vegyészeti ipar együttvéve nem tud annyi kivitelre számitani, mint az a szerény tyuk, liba, kacsa és pulyka kivitele. E munka egész csöndben folyik. Nem is hallottunk még tyuk-, liba-, kacsa- vagy pulykaérdekképviseletről.

Egybefoglalva benyomásainkat, az 1927. évi kiviteli mérlegünk is csak azt igazolja, hogy a munka, a termelés lehetősége meg volna nálunk, de hiányzik a propagandaszervezete.

Egyetlen egyet tudunk ma az országban, amely az exporttal vonatkozásban is számitásba jöhet s ez a Nemzetközi Vásár. Éppen ezért érthetetlen, hogy a leggazdagabb és legnagyobb magyar iparágak, a kormány és a főváros nem szivesen áldoznak erre az intézményre, amely fölbecsülhetetlen a fejlődő, a külföldről fölöslegesen beözönlő árukkal versenyrekelő gyáripar szempontjából.

Fokozni kell az országban a termelők érzékét a propaganda iránt, amely nélkül külkereskedelmi mérlegünk alakulása a jövőben sem kecsegtet jobb eredménnyel.