Az újság azt a hirt közölte (ugy tudom, kitünő ujságirónak és elsőrangu szinházi embernek tollából), hogy Korda Mária megbukott első amerikai filmjében, a „Szép Heléna privát élete” cimű filmben, amelyet a férje, Korda Sándor rendezett. Tulajdonképen kettős bukásról volna tehát szó, egy magyar szinésznő bukásáról és egy magyar rendező bukásáról. A szinpad nagy szerencsejátékában mindnyájunk intim ellenségeinek őszinte örömére bizony előfordulnak az ilyen summás elintézések is. A kocka kétszer vet vakot. De ezuttal másképen történt. Sajnálom, hogy kevesek örömét meg kell rontanom, de bizonyos vagyok benne, hogy ennek az újságnak az olvasóinak örömet szerzek vele, ha megirom és kezességet vállalok érte, hogy a kocka ezuttal kétszer hatot vetett.

Korda Máriának egészen szokatlan, első amerikai szereplésénél egészen rendkívüli személyes sikere volt a „The private life of Helen of Troy”-ban. Korda Sándornak, mint rendezőnek külön nagy sikere volt. És a film mindennek a tetejébe, nemcsak Newyorkban, hanem – amit alig mert valaki remélni – amerikai kisvárosokban is egészen kivételes pénzügyi sikert hozott. Nem tudom, hogy az a kitünő kollégám, aki a balsikerről szóló hirt nyilvánosságra hozta, kitől kapta az információt. Legyen szabad nekem megmondanom, hogy az én információim honnan erednek.

Először is a newyorki lapok kritikái a filmről. Newyorki lapokban a filmnek nagy és fontos rovat jut, a filmkritikus poziciója talán a szinházi kritikusénál is respektáltabb és a kritika néz kegyetlenül elbánik egy-egy uj filmmel, sulyosbító körülményről szolgálván, ha európai művészek vagy rendezők munkájáról van szó. Ezzel szemben, mit irt a newyorki kritika Korda Máriáról? Mordaunt Hall a „New-York Times”-ban:
„Nem lehet elképzelni szerencsésebb választást, mint Korda Máriát a Helena szerepére. Graciózus és elragadóan szép, csöndes humora van és pontosan tudja, hogy ő az a szőke hölgy, akinek az asszonyi varázsa miatt háboruk indultak meg.”
Quin Martin a New-York World”-ban:
„Véleményem szerint ez a Korda Mária meglepően (amazingly) szép fiatal asszony. Megadatott neki a báj és a harmonia adománya és különös szerencseképpen egy kifejezett és határozott Helena-karakter.”

George Gerhard az „Evening World”-ban:
„A legszerencsésebb elhatározás, hogy Helena szerepére megnyerték Korda Máriát, a ragyogóan szép magyar szinésznőt. Korda Mária pikáns és exotikus Helenája tökéletes. Nincs hollywoodi sztár, aki helyén lett volna ebben a szerepben.”
Ezt igy lehetne még hasábokon keresztül folytatni: de még csak egy kritikát, a John Erskineét, aki a „The private life of Helen of Troy” szerzője, Amerika egyik legnépszerűbb irója és akinek ez az itélete végigment az egész amerikai sajtón:
„Amikor Helena-verziómat megírtam, sejtelmem sem volt róla, hogy van valaki a világon, aki tökéletes megszemélyesítője ennek a karakternek. Miután láttam a filmet és találkoztam Korda Máriával, elfelejtettem, hogy mi is volt az eredeti koncepcióm Helenáról.”

Akit érdekel, az elolvashatja ezeket a kritikákat eredetiben, hiszen Budapesten megkaphatók a newyorki lapok. A newyorki lapokban el lehet olvasni azt is, hogy a film newyorki bemutatóját a Korda Mária személyes megjelenésével kötötték össze (ami egészen kivételes disztinkció szinésznek, vagy szinésznőnek) és hogy a bemutatón és a bemutató után Newyork polgármesterétől kezdve a művészklubokig, a rádióban való mindennapos nyilatkozatoktól kezdve az egyenesen az ő tiszteletére rendezett bankettekig Korda Máriának annyi ünneplésben volt része, hogy egy hét mulva nem birta tovább és elmenekült Newyorkból.

A newyorki bemutató után azonban jött a sanfranciscoi bemutató, ahol a filmnek egyenesen szenzációs sikere volt: azután bemutatók sora az amerikai városokban, kisvárosokban is, ahol teljessé lett a film győzelme. (Amerikában, ahol huszezer filmszinház van, a kisvárosok jelentősége a film üzleti eredményeinek a szempontjából sokkal nagyobb, mint az európai kisvárosoké.) Mindez elolvasható az amerikai filmlapokban, amelyek Budapestre is járnak. De talán igy is sikerült az olvasóikat meggyőznöm.

Egy magyar szinésznő első amerikai szereplése nagy sikerrel járt, egy magyar rendező második magyar filmje még nagyobb sikere, mint az első filmje volt és a két film együtt irigylésreméltóan erőssé és jóvá tette a pozicióját.

Ha a magyar sajtó csak a legmegbizhatóbb hirforrásokat használja föl, nemcsak a saját méltóságának tesz szolgálatot, hanem minden irónak, minden művésznek, minden hoteliernek, aki Magyarországon él, egyszóval azoknak az összegezett egyéni érdekeknek, amelyeket együtt már szabad közérdeknek nevezni. 

Köszönettel és tisztelettel, Szerkesztő Ur igaz hive:
Biró Lajos