Berlin, május 27.
A német politikai világ ma már eldöntött dolognak tartja, hogy még a birodalmi gyülés összeülése előtt lemond a Marx-kormány és helyébe többségi szocialista kormány alakul Otto Braun, a szocialista porosz miniszterelnök elnöklete alatt.

Az uj kormány müködése mélyreható változásokat fog előidézni ugy Németország, mint közvetve Középeurópa szociális, szellemi és belpolitikai életében. Külpolitikai változásokról csak másodsorban lehet szó, hiszen több mint bizonyos, hogy Stresemann külügyminiszter marad. Az ő egyénisége, befolyása és a szembenálló kormányok vezetőinél élvezett bizalma oly rendkivüli, hogy ezt az embert nemigen lehet helyettesiteni. Ettől eltekintve Stresemann szivvel-lélekkel demokrata, sok érzéke van a kor szociális kivánságai iránt, annak ellenére, hogy a néppárthoz, a német nagyipar frakciójához tartozik.

Kicsoda Otto Braun, ez az uj ember, akit külföldön ugyszólván nem ismernek, hiszen porosz miniszterelnöksége idején kifelé szerepet nem játszott. Kint lakik Berlin egyik külvárosában, munkásházak között, világos napfényes kertek mentén és miniszterelnöksége idején is csak hivatalos órák alatt kereste föl irodáját. Érdekes, markáns jelenség, hatalmas, vállas férfi, kivételesen elegáns, a német szociáldemokraták között ő a „weiszi herceg”, aki ennek ellenére meglepő népszerüséget élvez a munkások között, pedig tudvalevően ez az osztály, főleg vezéreinél, nem szereti a „polgári stilus”-t.

Brililáns szónok, fölényes tudásu ember, aki minden különösebb előkészület nélkül gyakran többórás beszédet mond, széles és biztos alapokon nyugvó szónoki műveket, amelyeknek hatása legtöbbször biztos. A porosz képviselőházban ugyszólván nincs ellenfele, annak ellenére, hogy a mostani választásokig nagyon erős jobboldali frakciók ültek Otto Braun szocialista gárdájával szemben. Rendkivüli szuggesztiv jelenség a leendő német kancellár az egyetlen, aki Stresemannal fölveheti a versenyt egyéniségének sulyával és közvetlen emberi varázsával.

Ha most kormányra kerül, ugy Németország kancellári és külügyminiszteri székében a birodalom két legrátermettebb politikusa fog helyet foglalni, két vezérember ugy, hogy talán Ottó Braun és Streseman között differenciák lesznek, nem ugyan a nagy koncepciókat illetően, hanem a gyakorlati megoldások tempójára vonatkozóan. Braun a gyors megodlások embere, ezt még szocialista agitátor korából hozta megával. Stresemann, az opportunus ügyvédtipus (ami a legkevésbé sem bántó jellemzés), hiszen éppen ezzel az opportunizmussal teremtette meg Londont, Genfet és Locarnót. Marx az árnyékkancellár helyébe, aki gyakran csak a második szerepét játszotta Stresemann mellet, most aktiv kancellár kerül, Otto Braun porosz miniszterelnökségét emlékezetessé tette a nacionalisták s a kommunisták ellen erőteljes föllépésével.

Előrelátható, hogy az erős kéz politikáját a kancellári székben is folytatni fogja s annak ellenére, hogy a kommunista párt a mostani választások alatt megerősödött, bizonyos, hogy kevesebb mozgási lehetősége lesz, mint a polgári kormányok alatt.

Ugyanaz vonatkozik a szélsőnacionalista pártokra is. Otto Braun azok közé tartozik, akik a háboru utáni Németországban és Európában szalonképessé tették a szocializmust. Most rajta áll, hogy megmutassa: Herriot és MacDonald rosszul sikerült kisérletei után a szocializmus az európai nagyhatalmak államában kományképes-e?

Berend Pál