A házibarát

A tavaly elhunyt Szenes Béla derék és rokonszenves íróember volt. Megvolt az a ritka erénye, hogy nem voltak pretenziói önmagával és másokkal szemben. Sikereinek örült, de nem kívánta miattuk, hogy nagy embernek tartsák. Bukásai lesújtották, de nem okolt értük másokat, színházát, színészt, kritikust, elismerte, hogy ő is írhat rosszul sikerült darabot. Nem tartotta magát nagy drámaírónak, szerényen és okosan úgy határozta meg saját hivatását: a budapesti közönség mulattatója. Meg kell adni, jól mulattatta ezt a közönséget, egyszerű de polgári ízléssel, könnyed leleménnyel a részletek kidolgozásában, az ártalmatlan hűsítő italokra emlékeztető kritikájával az életnek.

A színpadi csevegés volt a genre-a, a budapesti polgári társadalom beszédtárgyai az anyaga, a korzón sétáló átlagemberek családi komplikációi a problémái. A műfaj, amihez értett és amivel sikereit aratta, a különleges budapesti Localposse, melynek nem is volt nála jobb művelője. Szerencséje az, hogy maga is tagja volt annak a közönségnek, amelynek írt. Azonosak voltak a gondolatai, az ízlése, az érdeklődései, a tréfái, csak írókészségével vált ki közönségéből.

Most utódja akadt Nóti Károly személyében. A házibarátból az elhunyt szerző csak egy szcenáriumot hagyott hátra, a jelenetek kidolgozása, az alakok megrajzolása, a dialógus szövege - így mondják a kommünikék - egészen Nóti műve. Sehogy se venni ezt észre, a darab olyan, mintha elejétől végéig Szenes írta volna, - szinte csodálatraméltó, hogy egy író ennyire reflektálni tudja egy másik írónak nemcsak stílusát, hanem a gondolkodását, találékonyságát, élceit is. Nem lehet ez más, mint a kvalitások különös találkozása.

Aki A házibarátról tudni akarja a véleményemet, vagy bármely más kritikusét, az olvassa el Az alvó férjről szóló kritikákat. Egy egészen egyszerű, semmitmondó történet vékony selyemzsinórjára felfűzött vidám jelenetek sorozata, néhány enyhén karikírozott alak, kevés vonással, felszínesen jellemezve, sok élclapszerű tréfa, a pesti levegőből kipattantva, az egészen valami kedvesség és közvetlenség. Egy színes léggömb, amelyet az Erzsébet-téren bocsátottak fel, egy darabig ide-oda leng a levegőben, aztán szétpattan és elvész nyomtalanul a világűrben.

Megvan a darabnak az a szenesi jótulajdonsága is, hogy könnyen játszható, hálás szerepeket ad a színészeknek. Csak magukra kell ölteniök és kész a sikerük. Ezúttal Gál Franciska, a Nemzeti Színházból vendégül hívott Uray Tivadar, Rajnai, Góth, Góthné mozgatják a darabot, ügyesen, kedvesen, mulattatón. És hozzá még nagy sereg gyerek, akik az első felvonás Erzsébet-téri díszletei közt hancúroznak, futkároznak, labdáznak, - ezt a részt a rendező elmésen és invenciózusan hozta színpadra.