Május kedvetlen ege alatt tették vasárnap tiszteletüket a kormánypárti képviselő urak Erdőcsokonyán, Nagyatádi sírjánál. Tisztelettel, meghatottsággal gondol az árva sir felé az egész ország. Az ezeréves magyar drámának egyik aktora fekszik az erdőcsokonyai temető csöndes ákácai alatt.

Az a Nagyatádi, aki orcájával, termetével, szavaival mintha Arany János költészetéből kelt volna életre. Aki méltóságot hozott a miniszteri székbe az ő ünneplő fekete földmivesöltözetével, amelyet sohase cserélt föl se a diszmagyarral, se gérokkal.

Voltak a Nagyatádi küzdelmei idején pillanatok, amikor Dózsa Györgyöt gyanitottak, Sztambulinszkit rettegtek a nehéz szavu, még nehezebb hallgatásu erdőcsokonyai magyarban.

Egyik se volt szegény Nagyatádi.
Egy mind szomorubb, mind megtörtebb, mind kiábrándultabb becsületes ember volt. Az ő teremtő dologhoz szokott izmait, egyenes járáshoz szokott alakját, lelkét megette, összeroppantotta, elmérgezte a politika, a kezdő huszas esztendők politikája, amit olyan szivesen felejtenénk már el. 

Ugy halt meg Nagyatádi, mint azok a katonák, akik a harctéren szerzett betegségben pusztulnak el. 

Nagyatádit ma Mayernek hivják. Mayer János miniszter ur könnyü léptekkel jutott el arra a helyre, amelyhez az utat a fagyon, bozóton, ingoványon át tette meg a csizmás Nagyatádi.

Mayer János is ott volt, beszélt vasárnap az erdőcsokonyai emlékünnepen.
A miniszter eredeti megkülönböztetéssel gazdagitotta a magyar politikai frazeológiát. Aszfaltdemokrata-vezérekről beszélt. Mayer János, mint a parasztdemokrácia reprezentánsa. 

Szeretnénk, ha a miniszter ezt a kiszólást már holnapra megcáfolná, illetve igyekezne meg nem történtté varázsolni. Annyira szeretnénk ezt, mint amennyire nem szeretnénk, ha azt volnánk kénytelenek megállapitani, hogy Mayer semmit se tanult Nagyatáditól, vagy hogy el akarja felejteni a tanitást, amit kapott.

Nagyatádi Szabó István soha életében nem követett, nem hirdetett osztálypolitikát. Abban van éppen az ő szerepének a történelmi értéke, hogy dacára földmunkás eredetének, nem mereven a maga parasztvilágának az érdekeit képviselte. Nem tett politikai különbséget a városok aszfaltja meg a tanyai dülőutak között.

Nincs kétféle országboldogitás, nincs kétféle demokrácia.
Nincs kétféle igazság, nincs kétféle magyarság. A Nagyatádi demokráciájába belefért a falu, a község, a nagyváros; a nadrág, a csizma meg a bocskor. Abban a demokrata-szeredásban, amit a vállára vett, amikor a politika vásárjára elindult, benne volt a titkos választójog, benne volt minden polgári jog és szabadság, benne volt a szeretet, a türelem, a haladás, a teljes magyar igazság.

Nagyatádinak nem a lényege, csak a lábbelije volt az a csizma.
Mayer kegyelmes urnak és az ő méltóságos kisgazdáinak semmijük nem maradt Nagyatádiból, csak a csizma.

Istenem, teremtőm, de meztéláb is maradnának, ha lehuznák a csizmát?