Mayer János miniszter évek óta arról ismeretes, hogy költségvetési beszédeit közbeszólások alig zavarják, jeléül annak, hogy komoly, céltudatos törekvéseit nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék is méltányolja és személye iránt bizalommal viseltetik.

A politikusokon kívül bírja a miniszter az egész gazdatársadalom osztatlan bizalmát is és ha ezt a kettőt érték szempontjából összehasonlítjuk, az utóbbit nem fogjuk értéktelenebbnek találni az előbbinél.

Szerencse ez az ország földmívelése szempontjából, mert az már régi szabály, hogy a mezőgazdaság csak akkor lehet emelkedő irányzatu, ha a földmívelési kormány és a gazdatársadalom közt megvan a szükséges harmónia.

Éppen ezért a földmívelésügyi költségvetés ellen csak egyetlen egy komoly észrevételünk lehet és pedig az, amit a miniszter is felemlített, hogy t. i. nincs kellően dotálva. Az egész magyar gazdatársadalom egyhangu kivánsága, hogy a miniszternek, akiben feltétlenül bízik, adják meg az anyagi eszközöket arra, hogy termelési és értékesítési programmjával a mezőgazdaságot szanálja.

Ez ma már nemcsak agrárérdek, érdeke ez az iparnak épp ugy, mint a kereskedelemnek. A kereskedelmi érdekképviseletek vezető emberei sürgetik ma már a mezőgazdaság szanálását, mi tehát nem osztályérdeket, hanem egyetemes nemzeti érdeket szolgálunk akkor, mikor a földmívelési költségvetés kereteinek kibővítését sürgetjük, mint legelső feltételét a mezőgazdaság talpraállításának.