Miután Bollinger óta (1874) ismeretessé vált az a tény, hogy a ragadós száj- és körömfájást különleges ragályanyag idézi elő, a búvárok hosszú sora foglalkozott azzal, hogy e ragályanyag természetére és tulajdonságaira fényt derítsen.

A kutatók a betegség okát eleinte természetesen a legkülönbözőbb baktériumokban és véglényekben vélték megtalálni. A vizsgálatokat 1898-ban Löffler és Frosch terelték helyes irányba, akik kimutatták azt a tényt, hogy a konyhasóoldattal felhígított hólyagnyirokból a betegség okozója az agyag- és a fénymázzal be nem vont porcellánszűrőn átmegy. Az ilyen szűrő a baktériumokat visszatartja. Löffler és Frosch felfedezése igen nagy jelentőségű a bakteriológiai kutatás terén.

A ragályanyag láthatóvátételével a búvároknak szintén egész sora foglalkozott, akik közül különösen Beteghet, Froscht és Dahment emelhetjük ki. Az utóbbiak 1924-ben ibolyántúli fénnyel való fényképezéssel végezték vizsgálataikat, mely fény az objektív feloldóképességét csaknem kétszeresére fokozta.

Az ú. n. szűrhető virus természetesen nagyon apró, olyannyira, hogy részint a kicsisége, és talán fénytörési sajátságai, részint pedig a mikroszkóp tökéletlensége miatt, a mai mikroszkóp segélyével nem látható meg s így a ragályanyag alaki tulajdonságai nem ismeretesek.

Nem ismeretesek a betegség ragályanyagának tenyészetbeli tulajdonságai sem, mert a legkülönbözőbb mesterséges tenyésztőanyagban, vagy anyagon sem sikerült azt idáig kétséget kizáró módon kitenyészteni.

A száj- és körömfájás ragályanyaga azokban a hólyagokban fordul elő, amelyek a betegség folyamán a szájüreg különböző helyein, a szutyakon, a körömhasadék bőrén, a fattyúkörmök alatt, a tőgyön, a csecsbimbókon és esetleg a test egyéb helyein keletkeznek. Legerősebben fertőz az 1-2 napos hólyag átlátszó, vízszerű tartalma.

A beteg állat nyála csak a szájban levő hólyag megrepedése és tartalmának a nyállal való keveredése folytán fertőző, úgyszintén a tej is csak akkor tartalmazza bebizonyítottan a ragályanyagot, ha fertőzőanyaggal kevert nyál, vagy pedig a tőgyön levő hólyag tartalma jut bele. A vér a betegség kezdeti szakában szintén tartalmazza a mérget.

A ragályanyag ellenállóképessége külső behatásokkal szemben nem nagy, mert a napfény már egy nap alatt elpusztítja, 100 C° meleg azonnal, 70 C° meleg pedig 10 perc alatt semmisíti meg; 3%-os szóda, valamint a mésztej egy óra alatt pusztítja el.

A száj- és körömfájás tanulmányozása elé a legújabb időkig nagy akadályt gördített az a körülmény, hogy a betegséget a szokásos kísérleti állatokra mesterségesen nem sikerült átvinni. A kísérleteket ezért csak szarvasmarhán és sertéseken lehetett végezni. Ez a mód részint drága volt, részint pedig veszélyes, mert e nagy állatok a nem eléggé tökéletes elkülönítés következtében a betegség kiinduló pontjai lehetnek.