A napokban hagyta el a sajtót az Országos Mezőgazdasági Kamara évi jelentése, mely pontos és részletes képét adja a magyar mezőgazdasági válságnak. 

A jelentés elsősorban az 1927-es mezőgazdasági termelés eredményeit ismerteti. Ime néhány adata: állatállományunk az utolsó hat év alatt 2,27 százalékkal, a sertésállomány 5,3 százalékkal és a juhállomány 1,07 százalékkal csökkent. Az állatállománynak apadása természetesen károsan érezteti hatását a trágyatermelésben és ezen keresztül az egész növénytermelés területén.

A munka második része az értékesitési viszonyokat elemezi. Rámutat a fokozódó világversenyre. Kiemeli, hogy a tengerentuli államok versenye mellett a magyar mezőgazdaságnak küzdenie kell, a lényegesen olcsóbb feltételekkel termelő szomszéd agrárkiviteli államok versenyével is. Mindezeken felül szembetaláljuk magunkat mindenütt a kiviteli piacok önellátásra irányuló törekvésével.

A buzakivitelt lényegesen befolyásolja a szállitási költség, hiszen a Berlinbe irányitott magyar buza fuvarköltsége már 6.20 pengővel nagyobb, mint a tengerentuli buza szállitási költsége. Nem csoda tehát, ha buzakivitelünk a mult esztendőben az előző évihez képest majdnem negyedével visszaesett. A gyümölcs, zöldség és bor kiviteli értékesitése szintén nagy nehézségekbe ütközik. Itt a belső szervezés hiányai is erősen éreztetik káros hatásukat. 

Legszembeötlőbb a válság az állatok és állati termékek értékesitésénél.
Szarvasmarha-kivitelünk, amely még 1925-ben 113.771 darab volt, 1927-ben már csak 75.544 darabot tett. A növekedő tejtermeléssel kapcsolatban jelentkező tej- és tejterményértékesitési nehézségek általánosan ismert tények a gazdaközönség előtt. A sertéspiac sem nyújt vigasztalást. Az élősertés kilogrammonkénti évi átlagára, amely 1926-ban még 1.66 pengő volt, tavaly már csak 1.55 pengőt tett. Az export, amely 1926-ban még 246.536 darabra rugott, tavaly 91.697 darabra esett.

A zsirsertésnél a felhajtás ugyanigy 84.442 darabról 42.523 darabra apadt. Mindössze baromfiexportunk mutat némi növekedést, de tudjuk, hogy ezidén már itt is hanyatlás jelei mutatkoznak. 

A jelentésnek egyik terjedelmes fejezete a vám- és kereskedelempolitika eseményeivel foglalkozva csoportositja a mezőgazdasági válságot előidéző különleges okokat. Megállapitja, hogy amig mi eltöröltük az összes forgalmi korlátozásokat, addig szomszédaink, ahová feleslegeink igyekeznek, elzárkóznak és igy akadályozzák kivitelünket.

Ezután a megkötött tarifaszerződéseinkkel, a piackutatás nagy fontosságával, a vámteher jelentőségével és a kartellek jelentőségével foglalkozik. 

Egészen uj adatokat tár fel a tanulmány adóügyi része.
Többek között pontos adatgyüjtés alapján megállapitja, hogy egy 3833 lakosu községnek az igazgatási költsége 1927-ben 423 százalékkal több volt, mint 1914-ben és a község egész költségvetése 340 százalékkal nagyobb volt, mint az utolsó békeesztendőben. Ez a két tétel eléggé szemlélteti a mezőgazdaság adóterhének növekedését.

Behatóan foglalkozik a munka a mezőgazdasági hitellel, valamint a munkásügyekkel.