Második nap. A két sárcsomó még mindig nedvesen feketéllik, új építésnek nyoma sincs. A fecskepár hangosabb, szinte állandóan nézegetik a munkahelyet s látható idegességgel tanácskoznak. Nem tudom azonban megérteni, miért nem építenek tovább? Az idő bár borult, de nem esik. Egész nap egyetlen lépéssel nem halad a munka, sem a falon nincs további építés nyoma, sem a földön lepottyant „tégla”. Estefelé a két sárcsomó száraznak látszik.

Harmadik nap. Mikor reggel kilépek, első pillantással megértem a fecskék tegnapi magatartásának okát. A falon a két - immár száraz – sárcsomó felett egész szélességben a falra tapasztva egész csomó új sár. A fecskék szinte egyetlen hang nélkül egész nap hordják anyagot és építenek. A sár nehezen tapad, jól oda kell nyomkodni, tapasztani különben lepottyan a sima falról.

A fecskék az első napon odarakott két kis sárcsomóra, mintegy állványra támaszkodva ragasztják az új anyagot a falra. És míg első napon egész csomó sár leesett, kis rögöt röptükben fel tudtak rakni, most egész nagy darabot felhordanak anélkül, hogy valami is lehullana a földre. Erre való volt tehát a két kis állvány felrakása, ezért vártak oly türelmetlenül tegnap.

Meg kellett várni míg az állvány megszárad, hogy rá lehessen állítani a további építésnél, mert röptében igen rosszul halad a munka, sok anyag és munka kárbavész, sok sár lehull. Az esti helyzetet s a napi munkák haladását a rajzok szemléltetik. A fekete rész mindig a előző napi, már megszáradt rész mutatja, a vonalkázott rész az új felrakást.

Negyedik nap. Nagyon korán kezdhették a munkát, mert mikor reggel 6 órakor kimentem, már igen sokan haladtak. Csendben, szorgalmasan építettek. Az előző napi építés a jó meleg, száraz időben jól megszáradt, az új építés így élesen kilátszik. Az „állványok” most már össze vannak építve a többi résszel. Körülbelül 10 óráig hangtalanul dolgoztak, akkor abbahagyták s a nap többi részét a venyigén tollászkodva vagy vadászgatva töltötték.

Néha odanéztek az épülő fészekhez, ilyenkor egy kicsit beszélgettek, de általában igen nyugodtaknak látszottak, nem úgy, mint a második napon, mikor ideges türelmetlenségük a lassú száradás miatt szembetűnő volt. Nem tudtam okát adni, mi lehet az oka, hogy egész nap nem építettek többet? Az idő pompás volt, szép napsütés, mérsékelt meleg. Anyag volt bőven az egész udvaron a harmadnapi eső után. Fáradtak sem voltak, mert sokat és vígan röpködtek, játszadoztak. A munkaszünetnek tehát tervszerűnek kell lenni, ha az okot nem is tudtam.

Ötödik nap. Megkaptam a magyarázatot. Reggeltől kezdve szorgalmasan és csendesen épített pedig nemcsak úgy, hogy a simán ráragasztották a sarat, hanem az építményt alul vastagítani, kifelé építeni kezdték, amint a rajzon az oldalméret mutatja. Meg kelleti tehát várni, míg az előző napi rakás keményre szárad, hogy bírja a reáragasztott vastagabb réteg súlyát.

Érdekes megfigyelni, hogy a rajzon a-b-c-d-e-f-el jelöl helyeken milyen szépen és gondosan kitöltik a még üresen álló részeket s adják meg a szabályos alakot az egész alapnak. És még érdekesebb, ha vázlatosan felrajzoljuk a mai új építést és a tegnapi, látszólag rendetlen össze-visszaságú felrakást.

Ekkor rájövünk, hogy az előző napokban egy kettős „W” formájú alapot raktak, mely alak a reárakott vastagítás súlyát a nyilak irányában ható fő terhelési pontokon a legjobban megbírja. A rajz mindent megmagyaráz.