Bécs, julius 22.
Olyan vasárnapja volt ma az osztrák fővárosnak, amilyenre még a császári uralom világraszóló ünnepségeinek korából sem emlékszik: délelőtt 9 órától este 8 óráig kétszázezer dalos vonult el másfélmillió n éző extázisban éljenző sorfalai között a Rathhausplatztól a Ringstrassen keresztül a Práterben épült óriási dalcsarnokhoz.

De nem is a dalosünnep méreteiben, pompájában és nagyszerü megrendezésében merül ki ennek a napnak jelentősége, hanem ezen messze tulmenő politikai fontossága van. A Bécsben összegyült százezrek, akik nemcsak a hatalmas német birodalom minden részéből, hanem Csehszlovákiából, Erdélyből, a Bánátból, Olaszországból, Svájcból jöttek el. Ausztriával és az osztrák főváros népével hatalmas, világraszóló tüntetésben forrtak össze a nagynémet gondolat és Ausztriának Németországhoz való csatlakozás mellett.

Olyan esemény ez, amelynek kihatását az európai politikára az ünnepség forró lázában talán nem is lehet megállapitani. Mindenütt, amerre a dalosok végeláthatatlan menete elvonult, kirobbant a tüntetés, amely az Anschlusst és az idegen uralom alatt élő német kisebbségek jogainak elismerését követelte.

Már a vasárnapi reggeli lapok is tele voltak politikai nyilatkozatokkal és ezek sorában mély benyomást keltett Müller német birodalmi kancellár nyilatkozata, amelyet a "Neue Freie Presse" első oldalán közölt. Ez a nyilatkozat olyan határozottsággal foglalt állást az egész németség szoros együvétartozása és összeforratása mellett, amilyen hangon felelős államférfi, aki a német birodalom kancellári székében ül, eddig még nem szólott erről a kérdésről, éppen kényes természetü külpolitikai vonatkozások miatt.

Müller kancellárnak az Anschlussról tett kijelentései még magasabbra fokozták a lelkesedést az óriási tömegben, amely valóban német fegyelemmel és rendszeretettel vonult végig vasárnap Bécs utcáin. Nagyobb balesetek nem történtek. A mentőknek csupán az adott dolgot, hogy a meleg miatt nagyon sokan rosszul lettek és néhány kisebb sebesülés is előfordult.

A fölvonulásnak halottja egy wiesbadeni német, aki a városháza előtt szivszélhüdésben halt meg. A másik halott egy fiatal, 23 éves stettini tanitó, a Reichsbrückéről a vizbe ugrott és oly sulyosan sérült meg a fején, hogy nyomban meghalt. A stettini dalárda tagjai azt mondják, hogy tettét üldözési mániájában követte el, hétszáz embernek nyujtottak muló rosszullét miatt első segitséget. A menet a városháza előtti téren gyülekezett már a kora reggeli órákban. Az utvonal mentén, amely a Burgringből a Kärntnerring, az Aspernbrücke, a Praterstrasse és a Hauptallén keresztül vezetett a dalcsarnokig, emeletes tribünöket emeltek, amelyek szorongásig zsufolva voltak közönséggel.

A fölvonulás élén 12 középkori ruhába öltözött német kürtös lépdelt lóháton, azután egy impozáns "Heroldmeister" haladt fehér paripáján, 12 apród kisérte. A zászlók végtelen erdeje hullámzott utánuk, a Németbirodalom minden részéből fölvonultak a nagyvárosok és a kis falvak dalköreinek küldöttségei és a küldöttségek élén egy-egy tagbaszakadt német dalos vitte büszkén az egyesület zászlaját.

Nemcsak a tribünökön, hanem mögöttük is sok százezer ember tolongott a gyalogjárón és a rendet a hatalmas utvonalon tizenötezer rendező tartotta fönn.