A népjóléti miniszterium kodifikációs osztályán most készült el a fürdőügyi törvényjavaslat, amely a gyógyhelyekről, turistaállomásoktól és országos forrás- és fürdőügyi bizottság fölállitásáról intézkedik.

A jövőben gyógyfürdőt csak miniszteri engedéllyel lehet nyitni.
Fürdőnyitási engedélyt az ingatlan telekkönyvi tulajdonosa kérhet, de hiteles bizonyitvánnyal kell igazolnia, hogy a fürdő alkalmas betegségek gyógyitására és rendelkezik a gyógyitáshoz szükséges berendezéssel. A törvényhatóság meghallgatása után meghatározza a gyógyfürdő nevét és jellegét. 

Azt is meghatározza a miniszter, hogy a szegények és általában a támogatásra szorulók milyen kedvezményekben részesülnek. A törvényjavaslat szerint gyógyhely elnevezést csak az a helység kaphat, amelyben gyógyfürdő, vagy éghajlati gyógyintézet van. Ugynevezett gyógyhelyi illetéket fogunk szedni azoktól, akik a fürdőévad alatt ideiglenesen és nem kereseti foglalkozásuk végett tartózkodnak a gyógyhelyeken. Az orvosokat, igazolt szegényeket és a szociális intézmények utján beutalt ápoltakat fölmentik e dij fizetése alól. Az illetékek nagyságát a népjóléti miniszter állapitja meg, a törvényhatóság előterjesztése alapján.

A befolyt gyógyilletékekből gyógyalapot létesitenek, amelyet közegészségügyi célokra, a turisztikát szolgáló utak épitésére és a fürdővendégek kényelmére és szórakoztatására szolgáló intézmények létesitésére forditanak.

Kimondja a törvényjavaslat, hogy a jövőben csak azt a helyet lehet turistaállomásnak nevezni, amelyet természeti szépségei vagy müemlékei alapján a népjóléti miniszter ezzel a cimmel fölruház. A turistaállomásokon idegenforgalmi bizottságot állitanak föl.

Az ásvány- és gyógyvizekkel kapcsolatos ügyeket a népjóléti miniszter hatáskörébe utalja a javaslat; ezentul ásványvizet csak a miniszter engedélyével lehet forgalomba hozni. 

A törvény megszabja, hogy az ásvány- és gyógyvizek milyen összetételben és milyen alakban kerülhetnek forgalomba.