A németországi tudósok most sok kísérletezés után megtalálták a módját annak, hogy ez az állandó emberi kíváncsiság kielégülést nyerjen. Szenzációs módját és eszközét találták ki a csillagászat igazán népszerű tanításának, a tüneményeivel káprázatos égbolt, az egész csillagvilág megelevenítésének, egész világrendszerünk gyakorlati érzékeltetésének és megértetésének.

A zseniális ötlet és annak megvalósítása a vetítésen alapszik. Igaz is, ha lehetséges mindenfajta földi mozgást a mozi vásznára vetíteni, miért ne lehetne az égboltozat, a csillagvilág mozgását ugyanilyen módon megrögzíteni?

De hát az elgondolás könnyebb, mint a grandiózus terv megvalósítása. Német tudósok és szakemberek hosszú évekig dolgoznak a terven, míg végre megszületett Münchenben és az ugyancsak németországi Jéna városban: a Planetárium, a csillagvilág színháza, mely minden színháznál érdekesebb és fenségesebb műsort ad, a csillagvilág életét, örök mozgását mutatja be.

A Planetárium épületének legfontosabb része a hatalmas kupola, melynek belső boltozata szolgál az éjszaka sötét kárpitjául. Ez a fekete égboltozat hatalmas nézőtérre borul, amelynek közepére helyezték el a világ legkülönösebb és legbonyolultabb gépezetét, amely a csillagvilágnak a mesterséges égboltra való vetítését végzi.

A különös gépezet két végén búvársisakra emlékeztető gömbökben végződik, a megannyi nyílással és lyukkal átfúrt gépezet belülről vetíti igen erős fénysugarak és hasonlóképen erős optikai lencsék segítségével az égboltozatra a csillagvilág képét. Pontos fényképeket készttettek a csillagrendszerről, vagyis fotográfiai úton csillagtérképeket készítettek az éggömbről és ezeknek a fényképeknek a pontos lemezeit elhelyezték a bonyolult gépezet belsejében.

Természetesen ezek nem közönséges fényképlemezek, hanem a csillagtérképek alapján készített különleges lemezek, amelyek lehetővé teszik, hogy a vetítés úgy ragyogtassa fel a csillagos eget a fekete kupola falán, hogy a nézők azt képzeljék, hogy a szabad ég alatt tekintenek fel a csillagok világára.

A furfangos gépezet azután mozgásba jön és lassú mozgásba jön a csillagvilág is. A keleti láthatáron újabb és újabb csillagok bukkannak fel, a nyugati horizont alatt pedig egyre-másra tűnnek el a lehanyatló csillagok. Az északi félteke csillagképeit követi a déli féltekei csillagvilága. Pontosan végig lehet kísérni a csillagos ég forgását, amely tudvalevően látszólagos, mert hiszen ebben látszólagos forgásban Földünk ellenkező irányú forgása tükröződik vissza.

És a nézők szeme előtt ez a 24 órás napi forgás lepereg a legszemléltetőbb módon rövid egy óra alatt. Természetesen a csillagvilág káprázatos felvonulását kellő magyarázat kíséri, a tudós előadó mindent megmagyaráz, sőt az egyes égitestek, csillagok neveit is odavetíti a mesterséges égboltra, az előadói asztalára felszerelt gombok közül egyet-egyet megnyom és a villanyfény már odavetíti a szóbanforgó csillag fölé annak nevét is.

Már magában ez a készülék is mestermunka, lehetővé teszi, hogy a Planetárium előadója minden nehézkes és bonyolult magyarázat helyett a csillag nevének a kellő helyre való vetítésével kétséget kizáró módon megjelölje, hogy tulajdonképpen melyik csillagról is beszél. És ily módon felvonul az égboltra minden csillagzat.

Földünk hét testvérbolygója: a Naptól legmesszebb sodródott Neptunusz, a négy holdas Uranusz, a színes gyűrűvel ékes Szaturnusz, a testvérei között leghatalmasabb Jupiter, a legendás Marsz, az esthajnali Vénusz és a család apraja, Merkur, mely legközelebb van a Nap-anyához, „alig” 58 millió kilométernyire távolodott el tőle. És szükség esetén az előadó fel-felvillantja az éjszakai égen a Napot is, hogy a közönség megtudja, hol is van az adott helyzetben a mi világunk igazi középpontja.

És felragyognak a bolygók körül a holdak, felvonul a mi Földünk egyetlen holdja a maga szelíd sarlójával, elterül az égboltozaton a tejút, a hadak útja, amelynek egybefolyó homályosfényű sávját millió és millió izzó csillag alkotja, felragyognak a nagy álló csillagok fényei, a Nagymedve, az Orion, a Líra és az úgynevezett állatöv tizenkét képből álló csoportja, amelyen a Nap egy évi útjában végigvonul, felragyognak az apróbb ismert csillagok ezrei is, a nézők fölé tárul az egész csillagos égbolt, mely a maga ragyogásaival percről percre változik, igazán szemléltető és szinte drámai módon jelképezve a nagy Természet, a végtelen Mindenség örök mozgását.


A népszerű csillagászatot tanító gépétet: a Planetarium, mely az égboltozat csillagvilágát és az égi testek mozgását vetíti a mesterséges égre.


Hatmilliárdos gépezet, amely a csillagok világát és életét viszi színpadra. A gép alatt ül az előadó, aki a levetített égboltozatot magyarázza.