Két éve föltünést keltett a vásár kiállitói sorában a Chemin de Fer de l’Est izléses pavillonja, amely az első kisérletet jelentette arra, hogy e vasut idegenforgalmi propagandáját Délkeleteurópára is kiterjessze.

Ismeretes, hogy Franciaország idegenforgalmi propagandájának legfőbb hordozói és egyben a legtöbb fürdő-, üdülő- és nyaralótelep tulajdonosai és kiépitői épp a különböző francia vasuttársaságok, amelyek szinte kivétel nélkül magánrészvénytársaságok kezén vannak. E társaság érdekkörébe tartozó fürdő- és nyaralótelepeken szinte ugrásszerü számmal emelkedett 1926-ban a Magyarország és a Románia, Jugoszlávia és Bulgária részéről érkezett vendégek száma, mig 1927-ben ez a szám ujra érzékeny csökkenést szenvedett.

Nyilván ez a tapasztalat késztette most a francia Direction Générale des Grands Rescaux des Chemins de Fer illetékeseit arra, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásárt tegyék meg ezentul délkeleteurópai propagativ tevékenységük központjává és hogy a magyar árumintavásáron fölállitandó impozáns, önálló pavillon utján törekszenek ezentul szoros kapcsolatba lépni a magyar, román, szerb és bolgár külföldet járó utazóközönséggel.

A francia vasuttársaságok elhatározása több szempontból mérlegelhető.
Mindenesetre van jelentősége a magyar vasutak és Budapest idegenforgalmi transitoüzlete szempontjából. Örvendetes azonban ez a Budapesti Nemzetközi Vásár értékelése szempontjából. Mert hiszen itt a propaganda értékelésében rendkivül jártas fórum mondott elhatározásával kritikát e vásár értékéről, kifejezésre juttatva egyben azon fölfogását, hogy a Délkeleteurópában kifejtendő tömegpropaganda szempontjából versenyen fölül álló jelentőséggel bir a magyar árumintavásár.