A nagytemplomuccai bölcsődében hajnalban az anya átadja gyermekét a kedves nővéreknek, akik a kicsinyeket gondozásukba viszik és az anya nyugodtan mehet a gyárba. Abban a pillanatban, amikor a gyermekek mögött becsukódik a bölcsőde kapuja, megkezdődik a nagy átalakulás munkája.

A gyermekeket tetőtől-talpig levetkőztetik és mindegyiket külön-külön egy kis fürdőkádba dugják. Néhánypercnyi lubickolás és fürdés után - mialatt szaporán dolgozik a kedves nővérek kezében a szivacs és a szappan - a gyermekeket felöltöztetik, de nem a saját, hanem a bölcsőde ruháiba. lgy ragyogó tiszta ruhában kerülnek a gyermekek a játszótermekbe, ahol egész nap foglalkoznak velük.

Kedves hangulat uralkodik ezekben a termekben, a gyermekek csicsergését csak néha veri fel hangos sírás, ha valamelyik kicsinek eszébe jut az anyja. Hívja őt, de nem jön, mert valahol a dohánygyárban vagy valamelyik újpesti raktárban dolgozik. Lehet, hogy az anyai szív ilyenkor meghallja a hívó szót, a testet leköti a munka robotja és talán csak a lelke száll a szürke józsefvárosi ház felé, ahol halk járású, csendes szavú kedves nővérek őrködnek szeretettel a gyermek felett.

Az idő szomorú változását mutatja, hogy ma már sok tisztviselőnő is a „Krés”-be adja a gyermekét, férj nem tudja eltartani a családot s ezért a feleség is kénytelen irodába járni. Kis gyermekét ő is a bölcsődébe viszi, hogy munka után ismét hazavigye. Igy folyik az élet a józsefvárosi bölcsődében és így vándorolnak a szegény dolgozó anyák a „Krés” felé - mint ötven esztendeje.