Igen sokszor becézgetés, csókolgatás közben adja át az anya a szörnyű bajt a gyermekének, akit pedig a vérével, az életével oltalmazna meg a legkisebb rossztól is. Egy hároméves kislányt tüdővészes nagyanyja addig csókolgatott az arcán, amíg a kisgyermek arcbőrén két köralakú bőrfarkas fejlődött ki. A bőrfarkas pedig nem egyéb, mint a bőr gümőkóros betegsége.

Nincs egészségtelenebb szokás, mint a minden betegség iránt rendkívül fogékony kisgyermekek összevissza csókolgatása. A kisgyermekek ösztönszerűen irtóznak az idegenek csókjaitól, mintha éreznék, hogy a tüdőbaj bacillusait is könny ajándékba kaphatják. Az angol gyermekek olyan sapkát hordanak, amelyen az ostoba hadihajónevek helyett ez a szó áll: .”Kiss me nod”, amit azt je-lenti:”Ne csókolj meg”. Nagyon helyesen, mert még a teljesen egészséges ember is hordozója lehet ártalmas bacillusoknak.

A gümőbacillusok nemcsak a tüdőt támadhatják meg, hanem a mirigyeket, a csontrendszert, a beleket, az agyat, a szemet, a fület, a gégét, a bőrt. Szóval azt lehet mondani, hogy nincs a testnek olyan szerve, amelyben meg ne telepedhetnének. A bacillusoknak mindegy, hogy mit rág, szemetet-e, vagy az emberi test legértékesebb szöveteit. A legnagyobb előszeretettel mégis a tüdőben fészkelik meg magukat a gümőbacillusok.

A tüdőbajos ember lehelete nem fertőz, mert nincsenek benne bacillusok. A bacillusok ugyanis nem tudnak repülni, csak a porra tapadva röpülhetnek a levegőben. Ahol por nincs, ott nincs bacillus sem.

Fertőzhet azonban a tüdővészes ember köpése, mert megszáradva elporlik, a bacillosok a levegő porához keverődve felszállnak s igy belehelhetjük őket. Cornet angol orvos egy zárt szobában kiporoltatott egy olyan szőnyeget, amely tele volt tüdőbajos emberek beszáradt köpésével. Ebben a szobában előzőleg 48 házinyulat helyezett el különböző magasságban. És az állatok közül 47 beteg lett, megkapták a tüdőbajt.

Fertőzők lehetnek az apró nyálrészecskék, amelyek a tüdőbajos ember köhögésekor, tüsszentésekor szóródnak szerteszét a levegőben, több méternyi távolságra is. Flügge berlini orvos egy házinyulat helyezett el egy erősen köhögő tüdővészes ember közelében. A nyulacska, amely a tüdőbaj iránt rendkívül fogékony, rövid idő alatt megkapta a tüdőbajt e csöppfertőzés által.

A tüdőbajos ember gondosan meg nem mosott evőeszközei, ivópohara, tisztátalan keze, az ilyen kézzel nyújtott gyümölcs, kenyér, bélyeg, amelyet nyelvünkhöz érintve ragasztunk fel s a csókja szintén terjesztik a ragályt. Huzamos és minden óvatosság nélkül való érintkezés a tüdővészes emberrel műhelyben, irodákban, lakásban alkalmat adhat a fertőzésre.

Az állatok közül a légy és a tehén a gümőbacillusok legveszedelmesebb terjesztői. Egy tüdővészes ember szobájában élő, egyetlen légy testén 1 milliárd gümőbacillust számoltak össze. A tehén nagyon hajlamos a tüdőbajra. A szarvasmarhák tüdőbaját gyöngykórnak hívják s a gyöngykóros tehén tejében, az ilyen tejből készült vajban sok a gümőbacillus. Németországban vannak vidékek, ahol a tehenek majdnem fele gyöngykóros.

A nagyvárosokban árult tej, amely különböző tehenek tejévek van összevegyítve, majdnem mind tartalmaz gümőbacillusokat. Több mint fele esetben minden tejvizsgálatnál kimutattak gümőbacillusokat kis városokban is. Berlinben egy nagy tejvállalat ellenőrzésénél minden tej találtak gümőbacillusokat. Egy köbcentiméter tejben gyakran 1000 ilyen bacillus is van, egy gram vajban pedig átlagosan 100.

De ilyen kis mennyiségben az egészséges embernek nem ártanak meg a bacillusok. Az még nem okoz semmi bajt, ha ma egy pohár tejjel félmillió gümőbacillust is lenyelünk, holnap pedig megint a gyomrunkba bocsátunk néhány százat egy darab vajaskenyérrel.

A gümőbaciilusok ugyanis nem egykönnyen tudnak elhatalmasodni szervezetünkön. Egy jó nagy részükkel végeznek a nyál és a gyomornedvek. Aztán a szervezet ellenmérget fejleszt ki velük szemben s ez pusztítja el őket. Ha pedig a legéleterősebb bacillusok mégis bejutnak a nyirokedényekbe és a vérbe, a vándorsejtek támadnak rájuk és falják őket.

Ha pedig nagyobb tömegben vannak, akkor szervezetünknek e bátor védőkatonái körülfogják s újonnan képződő kötőszövetsejtek segítségével befalatozzák őket, ha győznek a betolakodó és mérget kiválasztó bacillusokkal szemben. Az így támadt gombostűfejnagyságú gümők aztán elmeszesednek.

Nincs olyan nagyvárosi ember, akit meg ne támadtak volna a gümöbacillusok. Reitzke egy berlini kórház halottain kimutatta, hogy csak az újszülöttek szervezetében nincsenek ilyen elmeszesedett gümők, későbbi korban már egyre nagyobb százalékban, harminc éven túl pedig kivétel nélkül minden holttestben meg lehet találni a gümőbacillusokkal való birkózást.