Az Ernst-múzeumban bukkanik föl művészetével hosszú évek multán Berény Róbert. Az egykori "Nyolcak" csoportjának ő volt a legproblematikusabb tagja. Az a művész, akinek munkáin megérzett, hogy elmondatlan mondanivalók nyugtalanítják; hogy keresi hozzájuk a formai megjelenítést, s hogy keresése csak látszólag hangos és kihívó, valójában a bizonytalanba tapogatódzó gyermek félelme az. Az igazsághoz a művészetben is rendszerint a legegyenesebbik út visz el legbiztosabban. De az egyenes út kitaposottnak és agyonjártnak tetszett a kor fiatalainak. Azt az átmeneti időt, melyben az utolsó nagy impresszionisták óta ma is benne élünk, mint a vad kísérletek korszakát fogja megörökíteni a művészet története.

Soha még példa nem volt arra, hogy a művészek olyan erőnek erejével akarják kitalálni és kidolgozni koruknak stílusát. Hogy nem sikerült, az annak ujabb bizonysága, hogy a művészetben a kollektív munka nem visz eredményre. Régebbi korokban rendszerint egy-egy nagy tehetség talált rá az új stílusra, s a követők és tanítványok serege fejtette ki azután az új stílus változatait. A mi korunknak éppen az utat nyitó nagy tehetség nem adatott meg. S olyannak híján, haszontalan minden erőkifejtés.

Ha Berény Róbert mai szemével elolvasná azokat a magyarázó mondatokat, melyeket a "Nyolcak" utolsó kiállításának katalogusába önmagának képei elé írt, bizonyára megcsóválná a fejét. Milyen gondolatelhomályosító kommentár! Ugyanolyan fölöslegesen bonyolult, mint az a vonalhálózat, mellyel a fiatal művész a maga ábrázolásait, köztük is az arcképeit, összekúszálta. A tehetetlenség beszéde volt mind a kettő, az olyan tehetetlenségé, amely a rendkívüli, a szokatlan, az újszerű és a merész látszata mögött bujkál.

Olyan egyszerű pedig az eligazodás útjára rátalálni. A művész legyen mindig őszinte, ne törekedjék olyan látszatokat kelteni, melyeknek nem felel meg a valóság; és igazodjék a természet után. A többi - az egyéni kifejezés, az eredetiség és érdekesség - mindez magától következik. Alighanem ezen az uton is jutott el Berény mostani stílusához. Még lesz rajta mit fejlesztenie, mert felemás valami érzik benne egyelőre, valami össze nem egyeztetett kettősség: egyrészt a természet adta motivum, másrészt a dekoratív szándék.

Kissé jelentéktelenek a motivumok, s a sommázó előadás nem fokozza érdekességüket. Emlékszünk régebbi időkből Berénynek egy nagyméretű kompoziciójára, amelyen rudacskákká gyurt festékkel dolgozott. Olyan festői feladat volt a kompozició, amely nagy ambiciojú művészhez illett. Egy egész művészélet tapasztalatai és vágyai elférhettek benne. Hozzá hasonló nagy alkotás kiteljesedését várjuk Berénytől.