Nem Európa ellen irányul az amerikai bankrátaemelés
A newyorki Federal Reserve Bank rátaemelése, bár a chicagói, richmondi és bostoni bankok emelése után várható volt, lesujtó hatással volt az európai gazdasági közvéleményre.
Joggal vagy ok nélkül, az amerikai tőkeforrás bedugulását, a mult év óta erőteljes ütemben kibontakozó konjunktura ellanyhulását, erős pénzszükét és a termelés visszaesését várják tőle, amely amerikai kölcsöntőkék nélkül kiszárad és visszahanyatlik az inflációs esztendők keserveibe.
A berlini tőzsde érzékeny lanyhulással fogadta a newyorki bankráta emelésének a hirét, a pesti tőzsde természetesen hiven utánozta a berlini példát, bár ha közelebbről megnézzük, rájövünk arra, hogy erre a példakövetésre alig volt oka.
A newyorki kamatlábemelésnek alig lesz kihatása az európai kontinens gazdasági életére. Ha van is célzatosság, politikai és gazdasági, a newyorki jegyintézet elhatározásában, akkor sem irányul ez a kontinens, legföljebb Anglia ellen.
Anglia és az Egyesült Államok között a politikai viszony sohasem volt még olyan feszült, mint a mult év nyara óta, amióta az angol admiralitás makacs ellenállása meghiusitotta Coolidge elnök tengeri leszerelési terveit.
A válasz a washingtoni kormány hajóépitési programja volt, amely öt év alatt fogja fölépiteni a világ egyik leghatalmasabb és legmodernebb armadáját. A genfi konferencia kudarcára ez volt Amerika egyik válasza.
De a modern politikai harcokat nemcsak a fegyverkezések, hanem a gazdasági erőmérkőzés terén vivják meg. Anglia a nagy szénsztrájk óta olyan föllendülésnek örvend, mint 1920 óta soha. A fogyasztás erős ütemben emelkedett s bár a szénkrizis és a Lancashire pamutiparának nagy válsága változatlanul tart tovább, más téren, az uj ipar, a villamosság, a müselyem- és a vegyiipar terén Anglia igen erőteljes javulással dicsekedhetik.
Nemcsak a fogyasztás emelkedéséből tünik ez ki, hanem abból is, hogy a Cityben az elmult évben több mint másfémillió dollár uj inveszticiós értékeket tudtak elhelyezni a közönség körében.
A kibontakozó angol „Hochkonjunktur” ellen irányul elsősorban az amerikai bankráta emelése, hogy ezzel megakadályozzák az Angol Bankot abban, hogy a maga részéről a bankkamatlábat a Banque de France példájára leszállitsa, amit már hetek óta vártak s ezzel csökkentsék az angol konjunktura kifejlődésének lehetőségét.
Viszont az bizonyos, hogy az amerikai jegybankoknak igen jelentős okaik voltak a bankráta emelésére, magában Amerikában. Az amerikai gazdasági élet igen sok olyan vonást mutat, amely komoly közgazdászokat alapos megfontolásra kényszerit.
Az 1921-től 1926-ig eltelt félévtized alatt páratlan magasra lendült a gazdasági élet vonala. Egy adattal lehet ezt a föllendülést legélesebben megvilágitani. Az átlagos amerikai család évi jövedelme ez öt év alatt 276 dollárral emelkedett. Ez az emelkedés 76 millió olyan családra vonatkozik, amely a családfő munkájából él, tehát Amerika nemzeti jövedelme évi kétmilliárd dollárral szaporodott.
A ragyogó külső kép mögött azonban rengeteg sötét vonás rejlik.
Egy az, hogy az Egyesült Államok lakosságának a fele még mindig nem keresi meg azt az átlagjövedelmet, amit odaát megélhetési minimumnak tekintenek, a másik, hogy a nemzet jó fele, a farmerek, sulyos gondokkal küzd és vagyoni szinvonala folyton hanyatlik és a harmadik, hogy a nagyipar egy része évről-évre csökkenő nyereséggel kénytelen megelégedni, a másik része a részletüzletre alapitotta egész exisztenciáját, amely pedig, sok komoly ember szerint, hegyére állitott piramishoz hasonlit.
Az amerikai szenátus alig egy negyedévvel ezelőtt külön bizottságot küldött ki annak a rejtélyes jelenségnek kikutatására, hogy állapitsa meg, mi az oka, hogy a nemzet vagyona és jövedelme növekszik, de egyes rétegeinek helyzete egyre romlik.
Inflációs jelenségek ezek s inflációs jelenség az is, hogy majdnem két év óta az Unió tőzsdéin, főleg a Wallstreeten hosszantartó s egyre szélesebb rétegekre kiterjedő spekuláció dühöng, amely annál veszedelmesebb, mert kölcsönpénzen történik.
Hirtelen árzuhanások meg-megszakitották ugyan ezt a spekulációs őrületet, de megakasztani s elapasztani nem tudták. Hogy a lombardkölcsönöket megdrágitsák s a tőzsdei játékot kissé szükebb mederbe szoritsák, nyultak az amerikai jegybankok, nyilván felsőbb sugallásra, a bankráta emeléséhez.
Ezek lehetnek okai a Federal Reserve Bank elhatározásának s ezért nem kell adni a tulokosak sötét próféciáira. S különben is, abban az országban, ahol a 14%-os, jelzálogilag biztositott, rövidlejáratu kölcsön mindennapi jelenség, igazán nem sokat számit, hogy Newyorkban egy fél %-kal megdrágult a pénz!
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!