Az autótaxiengedélyek botránya szokatlanul mélyen szántotta föl a főváros közönségének nyugalmát. Az emberek megdöbbenve állanak ez előtt a jelenség előtt és mindenfelé elkeseredetten beszélnek nem is elsősorban arról, hogy kinek juttatták az engedélyt és a keresetet, hanem arról, hogy ennyi ideig kellett várni az engedélyek kiadására, csak azért, mert egy protekciós csoportnak akarták odaadni.

A közönség körében azt panaszolják, hogy az autótaxikérdést még ma is ugy kezelik, mintha az autó holmi sétakocsikázásokra való eszköz volna és nem a mindennapi munka és kenyérkereset nélkülözhetetlen eszköze. 

Az autót már mindenütt ilyen eszköznek fogják föl, még ott is, ahol komolyszámba vehető egyéb közlekedési eszközök állanak rendelkezésre, nem ugy, mint Budapesten, ahol a földfölötti és földalatti villamos és autóbuszok szinte gyermekjátékszámba mennek.

Sehol a világon nem látni annyit kétségbeesetten dühöngő embert reggelenként, mint a budapesti villamosmegállóhelyeknél és sehol a világ egyetlen fővárosában sem késnek annyian el a gyárból, hivatalból, üzletből, mint nálunk.

E kezdetleges közlekedési rendszer mellett szinte fokozottabb jelentőségre tett szert Budapesten az autótaxi, mint egyebütt, mert Budapest ma már a modern ipari városok életét éli, amely az idő kihasználására van alapozva, de a közlekedési eszközök még ma is olyan patriarchális döcögéssel és ritkán járnak, mint a régi jó agrárvilágban. A taxi a kenyérkereső, gondokkal küzdő, munka jármában nyögő pesti ember drága, de mégis egyetlen komoly közlekedési eszköze lett.

A közönség komoly érdekeivel való frivol játéknak, nemtörődömségnek és fitymálásnak tartják városszerte, hogy ilyen körülmények közt és ilyen okokból ennyi ideig halasztgatták az elintézést.

A közönség nagyon jól tudja, hogy most még jó darabig kell várnia, amig megszabadul abból a kegyetlen helyzetből, hogy télviz idejében, esőben, hóban, fagyban és sárban hiába keresgél autó után, mert hiszen az engedélyezett kocsikat még el is kell késziteniök a magyar gyáraknak. Legalább erről gondoskodtak volna előre. De ezzel sem törődött senki! Ötszázhusz gépkocsiról van szó és még ma sem tudják a szakkörök, milyen tipusokat, milyen föltételeket szabtak a városházán. 

A rendszámok botránya után el lehetünk készülve a gépkocsik beszerzésének skandalumára. Annyi bizonyos, hogy az autótaxi-ügynek a startja semmi jóval nem biztatja sem a közönséget, sem a szakembereket!