Az esztendő, amelyet a tegnapi nappal lezártunk, a hatalmas konjunktura esztendeje volt. Értsük meg – nem nálunk! A statisztika szerint ugyan a magyar termelés és fogyasztás egyaránt nőtt, emelkedett a behozott készáruk és félgyártmányok mennyisége, emelkedett ipari produkciónk is, de furcsa antidemokratikus politikai és gazdasági rendünk következménye, hogy nálunk, nem mint ez nyugati államokban történik, a konjunktura áldásait csak kevesen élvezik, a depresszió sulyát viszont igen széles rétegek. 

Nem, a konjunktura csak tőlünk nyugatra bontotta ki szélesre szárnyait, tőlünk délre és keletre a tengődés és depresszió még nagyobb volt, mint nálunk. A mult évi konjunktura középpontja már nem Németország, hanem Franciaország volt. Az 1927. évi nagy fölvirulás, amely a német birodalomban az ipari termelés indexét husz százalékkal emelte a béketermelés szinvonala fölé, 1928-ban elgyöngült és lehanyatlott, részben politikai, részben gazdasági okoknál fogva, de a német birodalom gazdasági élete még mindig magasan a békevonal fölött mozgott. 

A konjunktura ez évben részben nyugatra, részben keletre gördült.
Csehszlovákiának ragyogó esztendeje volt az az elmult. Az általános ipari termelés a cseh ipari vidéken a háboru óta a legmagasabbra emelkedett és elérte a békeévek produkciójának 113 százalékát. A cseh széntermelés is nagyobb, mint volt 1913-ban és a béketermelés 12.5 millió tonnájával szemben elérte az idén a 14.7 millió tonnát. Ugyanigy magasan fölötte jár acélipara is a béketermelésnek s a legtöbbet emelkedett a kontinentális iparok között. 

A konjunktura középpontja azonban kétségtelenül Franciaországban volt az idén. Az inflációs konjunktura leáldozása és a stabilizálási krizis óta most először bontakozott ki a francia gazdasági életnek a háboru óta jelentősen megnagyobbodott ereje.

Franciaország az elmult évben nemcsak befejezte a frank stabilizálásának és a költségvetés kiegyensulyozásának nehéz munkáját, amely igen sulyos depressziót idézett föl másfél évvel ezelőtt, hanem fölértékelte és fölszivta a francia bank és az ipari papirok egész tömegét, kiegészitette és megnövelte a Francia Jegybank aranykészletét, a tőzsdei konjunkturával egyidőben, amely, tudjuk, milyen óriási pénzösszegek mobilizálását kivánja, sok száz millió fontnyi összeget helyezett ki a londoni piacon s ami a legfőbb: simán és minden zökkenő nélkül finanszirozott egy eddig példátlanul álló ipari konjunkturát, amely egy esztendő óta változatlanul és töretlenül tart és amelynek révén a francia ipari termelés kerek egy esztendő alatt a béketermelésnek százharminc százalékára szökött föl.

Szóval a francia produkció, ma, tiz évvel a háboru után, harminc százalékkal magasabb, mint volt 1913-ban. Ez a győztes ország nagy nyeresége!