Az égitestek szét vannak szórva a világűrben és közönséges értelemben vett anyagi kapcsolat nincsen közöttük. De van egy száguldó futár, mely a semmiség szárnyain repülve üzenetet visz egyiktől a másiknak: ez a sugárzás, az energiának legelőkelőbb szállítója, hiszen nem kell neki anyag, nem kell neki vezeték, a világűrön át viszi az energiát egyik égitestről a másikra.

Megszoktuk, hogy a napból és a csillagokból hozzánk jövő sugárzásokat hatásuk szerint fény-, hő- és ibolyántúli (vegyi) sugaraknak hívjuk. Az utóbbi évtizedekben kiderült, hogy a világűrben ezeknél sokkal komolyabb sugárzás is van jelen, mely hatásaiban még a Röntgen-sugarakon és a rádióaktív anyagok y-sugárzásán is túltesz. Ez a sugárzás különösen nagyobb, néhány km magasságban észlelhető, ezért a németek „Höhenstrah-lung”-nak nevezik, mi pedig valószínű eredetére való tekintettel „kozmikus sugárzás”-nak hívjuk.

Ionizáló sugárzások. Általánosan ismert az a jelenség, hogy egy elektromossággal megtöltött elektroszkóp elveszti töltését, kisül, ha Röntgen-sugárzást ejtünk rá. A jelenség abban leli magyarázatát, hogy a Röntgen-sugárzás hatására a levegőrészek pozitív és negatív töltésű részecskékre (iónokra) hasadnak szét, minek következtében a levegő vezetővé válik, akárcsak egy fémdrót. Ezt a jelenséget nevezik ionizációnak.

Ugyanez természetesen másféle gázban is fellép. Ionizálni azonban nemcsak a Röntgen-sugarak tudnak, hanem az úgynevezett rádióaktív sugarak is, melyeket pl. a rádiumtartalmú vegyületek sugároznak ki magukból. Ez a sugárzás összetett jelenség.

Ugyanis a rádióaktív anyagok nemcsak a Röntgen-sugárzáshoz hasonló ú. n. γ-sugarakat bocsájtanak ki, hanem ezenkívül negatív töltésű elektronokat, β-sugarakat és pozitív töltésű, elektronjaiktól megfosztott helium-atómokat is, melyeket α-sugaraknak neveznek.

Mind a három fajta sugárzás tud valamely gázt ionizálni. Minket főképen a γ-sugarak érdekelnek. E sugarak körében éppen úgy lehet hullámokról beszélni, akárcsak a fény- vagy a Röntgen-sugarak tartományában. A Röntgen-sugarak hullámhosszúsága a fényénél sokkal kisebb; az ibolya-fény hullámhosszúsága a centiméternek 4 százezred része.