2. Olaszország, 3. Lengyelország, 4. Németország.

A csapatküzdelmek során Magyarország 6 országgal vívott, mint legyőzte és hetvennégy meccset nyert, huszonkettőt vesztett.

A magyar sportra figyelő szemek tegnap délután vívóinkra irányultak. Kardvívóinkra, akik utolsó reménységeink, akik utolsónak állnak ki azok közül, akiktől magyar győzelmet remélni lehet.

Nos, vívóink derekasan harcoltak, s valóban klasszismunkát produkálva diadalmaskodva valamennyi ellenfelükön, visszaszerezték a kardcsapat világbajnokságnak immár 1908-ban és 12-ben is megnyert trófeáját.

Az a száz és száz érdeklődő, aki tegnap este folyamán egy kis szorongással kérdezte a végeredményt, megnyugtató feleletet kapott, s mintha az egész városban valami áldásos nyugalom szállt volna reá, megnyugvás a vízipóló II. helyében és megnyugvás a kardgyőzelemben.

Magyarország-Olaszország 9:7

Petschauer legázol mindenkit és megnyeri a versenyt.

Az utolsó asszó:

Magyarország 8:7-re vezet! Egyetlen asszón múlik a világbajnokság!

Lázasan számoljuk össze a tusarányt. 57:56 a javunkra. Egy tussal vezetünk. De ha Petschauer 5:3-ra kikap? Akkor 60:61 arányban az olaszok állnak jobban… Petschauernek tehát győzni kell!

Odamennek hozzá. Könyörögnek neki. Vigyázzon! Nem szabad vesztenie! Tegyen meg mindent a győzelemért.

S Petschauer, a víg mókák örökké jókedvű tréfacsinálója, aki a planson annyiszor elszórakoztatta a közönséget, átérzi, hogy az olimpiai bajnokságunk sorsa rajta fordul meg. Áthatja a nagy nemzeti érzés, a magyar dicsőség védelmére emeli kardját. Halálos komolysággal veszi fel a harcot és küzd… A győzelemért!

A plans körül mindenki feláll és lélegzet visszafojtva figyel. Petschauer a kardját igazítja, egyenesíti. A penge fele a kezében marad.
– Rossz ómen…
Petschauer eltűnik, hogy rövidesen új karddal jelenjék meg.

Kezdődik. Petschauer nem támad. Óvatos. Anselmi indul, de a magyar ragyogó elővágása megállítja. 1:0! Petschauer előnye tudatában most támadásba megy. Anselmi közbeszúr, Petschauer sekonddal védi a villámgyors arcriposztja talál, 2:0! Újra támad, de elővágást kap, 2:1. Megint támad s óriási ugrással fejet vág, 3:1.

Mindenkiben elhűl a vér, amikor Petschauer franciául kezd lekiabálni a plansról. Mókázik? Nem! De törődik is ő azzal, hogy milyen nyelven beszél. Rossz ítélettel Anselmi jut tushoz, 3:2. Petschauer nagy tempóban támad, 4:2.

Az izgalom kulminál! Egy tus választ el a világbajnokságtól. Petschauer megrohamozza ellenfelét. A plans végére szorítja. Csengenek a pengék. Villámlanak. Egy iszonyú fejvágás s mint egy ember felordítunk:
-Tus!!!

Petschauer-Anselm 5:3

Odarohanunk Petschauerhez. Aki hol éri, öleli, csókolja. Az izgalomtól elájul. Karjainkon tartjuk. Mikor magához tér, sír. Mindenki ünnepel, boldogan, fáradtan, kimerülten… de diadalittasan.

S arról, akinek a diadalban ugyancsak oroszlánrésze van, szintén nem feledkeznek meg a vívók. Petschauer indítványára behozzák az ősz maestrot, aki könnyes szemmel gratulál a győzelemhez. A vívók a vállukra kapják Santellit s úgy éljenzik.