Páris, augusztus 26.
Páris minden középülete, de a főutvonalakon minden magánház is gazdag zászlódiszbe öltözött. A parlament Szajna felé eső frontját valósággal eltakarják a hatalmas görög oszlopok közé kifeszitett trikolórok. Közvetlenül a parlament mellett van a miniszterelnökség és a külügyminiszterium. Ez a hármas hatalmas épületcsoport repeső zászlóival és esti kivilágitásával hirdeti, hogy Páris a következő huszonnégy órára valóban a világ fővárosa lesz.

A külügyminiszterium ormán öt világrész minden civilizált államának zászlója lobog, jelképezve, hogy ami ebben a palotában hétfőn délután történni fog, az egész világnak közös ünnepe. Oly eszme válik ott irásbafoglalt valósággá, amely sok bukdácsolás után a világ nagy békevágyát manifesztumban fogja össze. Kellogg pénteki megérkezése óta egymásután jöttek meg az egyezményt aláiró államok delegáltjai.

Vasárnap érkeztek Zalesky lengyel külügyminiszter és Lord Cushendun, Chamberlain helyettese, de kétségtelen, hogy vasárnap Párisban mindenkinek figyelme Stresemann felé fordult. Akik vasárnap délután kint tolongtak az északi pályaudvar perronján, maguk is meggyőződtek róla, hogy Stresemann betegségéről szóló hirek nem voltak diplomáciai természetüek.

A német külügyminisztert az utazás alaposan megviselte, sápadtan szállt ki a vonatból, mintha régi frisseségét teljesen elvesztette volna. Amint cserkészzöld ruhájában, szürke kalappal a fején megjelent a vasúti kocsi ajtajában, mosolyt erőltetett ugyan ajkára, de egész megjelenése beteges, fáradt emberre vallott. Von Hoesoh párisi német nagykövet Stresemann hóna alá nyult és támogatta.

A fényképészek szokásos sorfala között külön kijáraton kisérték ki Stresemannt,a ki a német nagykövetség autójába ült. Az utcán a francia közönség kalaplengetve üdvözölte, Vive Stresemann! Stresemannt nagyon meghatotta ez a meleg fogadtatás. Az ovációk megismétlődtek amikor Stresemann a késő délutáni órákban látogatást tett Briandnál. Ezt a látogatást Briand nemsokára viszonozta a német nagykövetségen.

Érdekes volt, hogy amidőn Stresemann a pályaudvarról behajtatott, autója utközben találkozott Kellogg államtitkár kocsijával, aki a köztársasági elnökhöz ment audienciára Rambouilletbe. Kellog vasárnap délután látogatást tett Poincarénál is, akinél félóra hosszat időzött. A miniszterelnöki palotából való távozásakor az ujságirók valósággal megrohanták, de az amerikai külügyminiszter, aki a legzárkózottabb emberek egyike, nem válaszolt érdemlegesen a kérdésekre, csak ennyit mondott: Nagyon kellemesen éreztem magam Poincarénál!

Kellogg innen visszatért az amerikai nagykövetségre, amelynek esti bankettjén találkoztak először a Párisban időző külügyminiszterek. Csak Stresemann nem vett részt Kellogg bankettjén, mert orvosai szigoruan eltiltották a tulságosan sok nyilvános szerepléstől, a német külügyminisztert Hoesch nagykövet helyettesitette. A vacsorán ott volt Poincaré, Briand és Berthelot, a külügyminiszterium vezértitkára is.