A községek fásításával is kezdenek már komolyabban foglalkozni, mint a Vasárnap egyik vezércikkében olvasom. Ehhez a fontos kérdéshez magam is bátorkodom néhány sorban hozzászólni. 

Mindenfelé járok-kelek és látok községeket, meg városokat majdnem fátlan utcákkal. Ha pedig akad is egy-két fa az utcán, az is beteg, csenevész. Sajnos, gazdáink legnagyobb része sem törődik a fával. Pedig a gazdáknak kell beültetni minden utcát, mert nem ülteti be helyettük senki. 

A Vasárnap cikkirója az utcák beültetésére a gömbakácot ajánlja.
Az én véleményem szerint van érdemesebb fa is, csak keresni kell. Különösen gondot forditanék a mézelő fákra, olyan fákat kell ugyanis ültetnünk, amelyeket többféleképpen felhasználhatunk. 

Itt van például mindjárt az akác, az Istennek ez az áldott fája. Kitűnő tüzelőanyag, kitűnő bognárnak való fa és kitűnő mézelő. Aki egyszer akácmézet eszik, az mindig azt szeretne enni. 

Egy másik: az eperfa. Fájából hordót, dézsát lehet készíteni; gyümölcséből pálinka főzhető; leveléből selyemhernyót etetünk és végül szükségből eperszirupot főzhetünk a méheknek. 

Egy harmadik fafajta a japán akác. Kitűnő mézelő és szerszámnak való fa. Ezek a fák julius közepétől augusztus közepéig virágzanak, éppen akkor, amikor a méheknek nincs méhlegelőjük. Ha elődeink beültették volna a községeket, városokat ezekkel a fákkal, akkor most nem kellene rettegni attól, hogyan telelnek ki a méhek. 

De sajnos, például nálunk Félegyházán, alig van egy-két japánakác, az utcákon még mindig gömbakácot ültetnek. 

Pedig a mézet mindenki nagyon szereti, de a mézelőfákat senki sem szereti ültetni, mert ezzel dolog van. Bezerédi István azért ültette az eperfákat, hogy majd a nép selyemhernyót fog tenyészteni. Tenyésztene is, de ehhez az kellene, hogy az eperfalevél bemenjen a szobába a hernyók elébe. Igy talán vesződnének a selyemhernyóval, de másképpen nem. 

Én meg vagyok győződve arról, hogy a városok és a községek addig nem lesznek befásítva, míg a földmívelésügyi miniszter ur nem intékedik törvény utján. Mi hiába kiáltjuk a nép fülébe, hogy ültessen fát, nem ültet az addig, míg nem kell neki, inkább jár fátlan utcákon. 

Iványi Dezső kisgazda (Kiskunfélegyháza)