Az év első hét hónapjának külkereskedelmi mérlege, a fokozódó deficit s a kitünő és korai magtermés ellenére is stagnáló kivitelünk mindenkit megdöbbentett, aki a magyar gazdaság aggodalmas helyzetét lelkiismeretesen figyeli. Mindenkit érdekel ez, csak ugy tetszik, azokat nem, akik ezen a fenyegető bajon segiteni hivatva volnának.

A magyarázat egyszerü. Rendeleteket gyártani könnyü.
A – Hivatal – ujságcikkekkel, ankétekkel, tiltakozásokkal nem törődnek, a polgári adófizetők hangja lehet akármilyen erős, a Hivatal mindig erősebb, ez az erő csak akkor hanyatlik el, amikor kivül álló és független erőkkel kerül szembe, amikor nem rendeleteket, hanem ötletet, nagyvonalu koncepciót, fürgeséget kellene produkálnia.

Egy, csak egyetlen példa mindennél ékesebben illusztrálja ezt.
A magyar gazdasági életnek elsőrendü érdeke volna, hogy a magyar buzatermést nyomban a termés után vesse piacra, ugy, hogy a jugoszláv, a román, a tengerentuli buzánál korábban jelenjünk meg az osztrák, a cseh, a lengyel piacon. Ebből logikusan következik, hogy a magyar gazdaságpolitika legfőbb irányitójának, a kereskedelmi miniszternek mindent el kell követnie, hogy a magyar buza hamarább és olcsóbban jelenjék meg a piacon. 

Módja van rá, hiszen a magyar kormány a Máv. tarifapolitikája révén döntő befolyást tud gyakorolni az áralakulásra s a miniszternek csak a jobbkezét kell kinyujtania a telefonkagyló után, hogy idejében – áprilisban vagy májusban – megtegye a Máv.-nál a kellő intézkedést. De a Máv. ügyeit a kereskedelmi miniszterium legfőbb vezetői, ugylátszik, nem a jobb, hanem a balkezükkel intézik s ez a balkéz nem tudja, mit müvel a jobb. 

Az alföldi magyar buza, amelynek észak felé nyilnak természetes débouchéci, a tarifapolitikájuk révén a magtárakban reked, mig ugyanezeken a Máv.-vonalakon a jugoszláv buza gördül vagonok százaiban a felvidéki és a galiciai piacok felé. Hogy történehetett ez? Ugy, hogy a tiszavidéki buza a régi 380 filléres viteldijat köteles leróni, mig a jugoszláv buza 20%-os tarifakedvezményt élvez, csak 300 fillér fuvardijat fizet és elhóditja előlünk régi piacunkat. 

A Lőkösháza-Hegyeshalom-relációban ugyanezt a 20%-os dijkedvezményt élvezik. De téves volna azt hinni, hogy ez a kiviteli ellengőz csak a gabonakereskedelmet sujtja. A magyar állatkivitel ugyanolyan kitüntető elbánásban részesül, mint a liszt és a gabona. Csak egy célra! A szerencsi cukorgyár hires hizlalt marhájának természetes piaca a Felvidék és Prága. Prágába két uton lehet szállitani a marhát, Sátoraljaujhelyen és Szobon át. Ujhelyen keresztül a dijtétel 17.87 pengő. Szobon át viszont 21.87 pengő, az első utból 47 kilométer esik magyar vonalra, Szobon át 294 kilométer és igy esik el a Máv. jövedelmező üzlettől, mert a cseh vasutak mintegy 45%-kal olcsóbban szállitják a magyar marhát, mint a Máv.