Az ujságolvasó közönség hosszu évtizedek szokása szerint - talán Deák Ferenc húsvéti cikke óta - a napi sajtó ünnepi számából lélekerősitő vagy szivderitő, államférfiui kinyilatkoztatásokat vár. Fáklyafényt, transzparenseket, világitótornyot a magyar éjszakában! Az ünnep elmultával némi rezignációval állapithatjuk meg, hogy ezuttal sem kapott a magyar társadalom sem kalácsot, sem tanácsot: a miniszterek húsvéti cikkei nyomtalanul vesztek el a zizegő ujságerdőben, érdeklődést, visszhangot, meglepetést nem keltettek.

Néhány húsvéti közleményben mégis, inkább a sorok között, akad gondolat, vélemény, igazság, amit érdemes megmenteni és följegyezni. Gróf Apponyi Albert, akit külpolitikai vonatkozások "helyzetünk kedvező diagnózisára" hangolnak, irja többek közt: "Nem belpolitikai szempontok vezettek engem ide: ezekkel ma nem akarok foglalkozni, más helyre tartva fönn a hozzászólást. Ott (csak annyit jegyzek meg), nagyobb az aggodalmam, mint egy évvel ezelőtt volt és minden szavam csak fokozott komolyságra való intés lehet." Vajjon illetékes helyen meghallják-e a fokozott komolyságra való intelmet? …

Egy Bethlen-interjut is élvezhettünk. Egyetlen szenzációja, hogy a miniszterelnök "cigarettájának füstjén áttüz a nap szikrazuhataga". A kormányrekonstrukciós hirekről Bethlen ezeket mondta: "A szárnyrakelt hireket többé-kevésbé olyan kombinációknak kell minősitenem, amelyeknek semmi alapjuk nincs."

Többé-kevésbé? Mondjuk: kevésbé! Ez Pesthyt és Herrmann Miksát jelentené? …

Klebelsberg gróf husvétra a régi kuruc 48-asok rézfokosával teremtettézik, irván: "Ferenc Ferdinándról nálunk mindenki tudta, hogy fajunk ellensége volt." Azután: "Idegen ügyért küzdött a magyar katona a Monte San Michelen … " O tempora!

Érdeklődésre tarthat számot gróf Andrássy Gyula vezércikke: Parlament parlamentarizmus nélkül. Andrássy rámutat arra, hogy "szörnyű adók, keresethiány, a termékek elhelyezésének lehetetlensége, a takarékosság hiánya, a nem produktiv befektetések, fölösleges többlettel dolgozó államháztartás, ugyanakkor, amikor a magánháztartások közül annyi zárul deficittel - mindez természetszerüleg és elkerülhetetlenül olyan elkeseredést szül, amely komolyan veszedelmezteti a rendet, köznyugalmat, a békés fejlődést és haladást". Ezek bizony fájdalmas, keserü igazságok! Nem tudunk egyetérteni Andrássy cikkének második részével, amelyben a parlament ellenzék müködését kritizálja.

Andrássy Gyula ugyanis képviselői mandátum és felsőházi megbizás nélkül is közéletünk kimagasló egyénisége. Multja, neve, tehetsége, meggyőződése küzdelemre kötelezi és nem a politikai remete szerepére. Miért nem áll a titkos választójogért meginduló mozgalom élére?