Te már az esti gyertyák
lobbanását köszöntöd,
életem szomoru okozója
- szelíd öreg!
Megvénült gyermek lettél,
mert ugy akartad apja légy
a züllött költőnek,
ki továbbcepeli elfáradt vágyaidat
a süppedt utakon. - -
Isten tüze mosolyogjon már benned:
dadogó öreg!
én összegombolyult öregem:
kicsiny apám!
Ó nem láthatod már te sem,
mint rohan odakünn a kalászszagu Nyár -
de lásd én még vigyázok, csüggedt virrasztó. - -
Mégis nyugodj meg:
téged nem szerethet a halál,

csak valaki ugy akarta
menj aludni,
piciny babákkal játszani
holnapi bölcsőd kék takaróján - -
Én tudom, tegnapi csókod
elszálló lelked üzenete volt,
hogy megáldjam árva virágaim
belőled-fájó eső-páráját. - -
Ugye hallod?
Álomra üt az óra,
takard be végre magadat
- ó gyönge gyermek -
csavargó lelkem mosolyával,
hogy elvezesselek a
Fehér Madarak Szigetére,
hol Isten égi buzájával etetnek majd
a tűz hajnali angyalai ámen.