Egy angolországi dohánykereskedő cég kérvényt adott be a tibeti kormányhoz, melyben beviteli engedélyért folyamodott dohányneműekre. A tibeti kormány szabályszerűen elintézte a kérvényt és egyebek között a következőket felelte:

„Tibet országa vallásos és szent királyság és benne sok isten, láma és védőszent lakik. Ha Tibetben cigarettáznának az emberek, az istenek és lámák letünnének, mint a felhők és szerencsétlenség támadna; a dohányfüst rossz szaga mindenüvé elterjedve megzavarná az embereket és állatokat, betegséget, halált, romlást hozva rájuk; a cigarettázás tehát a nép boldogságának és jómódjának elvesztését jelentené. Nekünk kötelességünk népünket megvédeni s a köz érdekében eljárni az ilyen kérelmeknél. A tibeti kormány ezért senkinek sem engedi meg a cigarettázást. E határozatunkról egyidejűleg az indiai kormányt is értesítettük. Belátjuk, hogy Tibet kitünő állami bevételekhez jutna ezen az úton, de mérhetetlenül nagyobb volna mégis a kár, betegség és fájdalom, ami így Tibetre szakadna”.

A határozat aláírása is érdekes: „A tibeti kormány összminisztériuma. Az Erdeiökör évében, az első hó 22. napján”.