Az új művészet nagy nemzetközi egyformaságában, a "korstílus" ész nélkül való hajszolásában, és szolgai elfogadásában annak, amit a művészeti divat diktál, (mert a korstílus történeti fogalom: olyasminek neve, ami megvolt, s mely amíg megvan olyan megfoghatatlan és testetlen valami, mint a divat) valósággal üdítő látvány az olyan sziget, mint a tiroli művészcsoportok kiállítása a Nemzeti Szalonban. Hogy a kor stílusába mennyire illeszkedik bele művészetük, vagy hogy mennyire belőle fejlett, annak eldöntését bízvást ráhagyhatjuk az utókorra.

A mi csaknem valamennyi érzékünkkel érzékelhető művészetünkben, az annak nemzeti stílusa. A stílusalakulás évszázadról évszázadra ritkább folyamatára kitűnő példa ez a művészet. A nagy Ausztria nyugtalan művészeti kristályoldatából mint független és önálló alakulat jegecesedett ki a tiroliak művészete. A folyamatot, mint annyiszor, egy nagy művész indította el, ki elsőnek érezte meg ösztöneivel azt, ami népe lelkiségéből, annak legeredetibb nyilvánulásából művészetté vált. Albin Egger-Lienz, a tavaly elhúnyt nagy tiroli festő volt ez a művész.

Ő érzett vissza elsőnek népe művészeti hagyományához, melyet a középkor sötétségének föl nem ismert tehetség-energiájából a kora-renaissance egyik legnagyobb festőtalentuma, a tiroli Michael Pacher alakított ki. Életének körülményei nem kedveztek annak, hogy folytassa és megteljesítse nagy elődének munkáját. Nem nyíltak meg előtte templomok és nem tárultak eléje nagy falfelületek, hogy hatalmas elképzeléseit reájuk vetítse. De a korlátolt lehetőségek között is, amelyek számára megadattak, monumentális alakot tudott adni törekvéseinek. Művészete, jelleme szerint, népi művészet volt.

A nép robusztus fia, a sziklás talajjal való életre-halálra küzdelemben megkeményedett tiroli paraszt leszármazottja láthatja olyannak a világot, mint Egger-Lienz: olyan vadnak, olyan örök harcra kihívónak. Kezében az ecset szinte olyan mozdulattal járt, mint a kapa-, vagy a fejszenyél. A részletek szépségén való elérzékenyülést nem ismerte az ő művészete. Csak a nagy és hatalmas fogta meg figyelmét, s azt azután csaknem ugyanolyan nagy és hatalmas erővel igyekezett lebírni és vásznára kényszeríteni.

Miként Svájc művészetében Hodler, ő is megtermékenyítette példájával szűkebb hazája művészeit. Nem utánzói nőttek közöttük, hanem követői, fiatal művészek, kik úgyszólva már az ő gondolatkörében és érzésvilágában születtek és azon belül keresik önmaguk számára az útat. Az ő művészetüknek is Tirol földje és Tirol népe a tárgya: a tiroli természet, s mindaz, ami suggestio ebből a zordon és hatalmas természetből következik.

Tőle tanulták azt is, hogyan kell a nagyszerű jelenségeket megragadni és vászonra idézni. Egger-Lienz nem írtózott a durvaságtól, amikor nagy erővel kellett jellemeznie: a nyomában sarjadt fiatalok sem félnek tőle. Sokszor nyersek és nyerseségükben túlzók. De túlzásaikban is egészség érzik. Túlzásuk nem erőltetése valaminek, hanem többnyire az erőnek nem fontolgató túlsága.