Pénzügyi Balkánná sülyesztik Magyarországot a nagybankok
Magyarország polgársága, amikor a hároméves szanálás terheit és szenvedéseit magára vállalta s még inkább, amikor a válságból, amellyel ez a szanálás együttjárt, lassan-lassan föltámaszkodott, joggal remélhette, hogy ez áldozatok árán végleg elvált attól a pénzügyi Balkántól, amelybe a békeszerződések s a háboru után bekövetkezett gazdasági káosz sodorták. Ez a remény, ugy látszik alaptalannak bizonyult.
Hiába csökkent hónapról-hónapra a fizetésképtelenségek száma, hiába lendült föl a termelés alig remélt gyors ütemben, hiába mutatja ki a Pénzintézeti Központi negyedévi jelentéseiben a termelés emelkedését és a takarékbetétek szaporodását, a legutóbbi hetekben visszasülyedtünk abba az állapotba, amelyből négy évvel ezelőtt kivergődni próbáltunk.
A tél küszöbén, akkor, amikor a falusi Magyarország egész évi munkájának eredményét magtárba-csürbe betakaritotta, amikor a termés finanszirozásának első gondjai már enyhülőben vannak, hirtelen olyan pénzszüke és ezzel kapcsolatos uzsora lépett föl a pesti piacon, amilyet még év előtt is alig ismertünk. Elsőrendű vállalatok, megbizható és tökéletesen aktiv nagy vidéki intézetek ma olyan magas kamatlábkamatot fizetnek a pesti nagybankokban visszleszámitolt váltók után, amelyeknél magasabbat csak Romániában fizetnek manapság.
Teljes száz százalék a különbség a londoni piac és a pesti piac és 25-50% a berlini és a pesti piac kamattételei között.
Miért? Kérdi az elcsodálkozó ember.
A hitelt keresők bonitása az elmult félévben nem csökkent, sőt emelkedett, az európai pénzpiac hireit akármennyire böngészi is az ember, semmiféle alapot nem talál arra, hogy ezt a hirtelen pénzdrágulást megindokolja. Londonban aránylagos könnyedség uralkodik a piacon, a kincstár betétjei az angol bankokban erősen megszaporodtak, az uj emissziók sima fölvételre találnak.
Párisban a multévi pánik utolsó nyomai is eltüntek; Berlinben bizonyos mértékig megszükült ugyan a piac, de ennek oka részben az, hogy a német birodalmi vasutak ez év őszétől kezdve a Dawes-terv értelmében 10 millió márkával nagyobb összeget kötelesek befizetni a reparációs számlára, a vasutak havi szükséglete átlagban 180 millió márkával növekedett s az államhivatalnokok illetményeinek fölemelése és az előlegek, amiket a jövő hónaptól kezdve a hivatalnoki karnak folyósitani fognak, igen jelentős összegeket vesznek igénybe.
Ezzel szemben a német textilipar finanszirozására hatalmas összegü fontkölcsönt sikerült a németeknek Londonban lekötniök, ami a német pénzpiacot a legközelebbi hetekben rendkivül liqiddé fogja tenni.
Épitési kölcsönöket nem folyósitanak, lombardüzleteket nem kötnek, váltók leszámitolását magas kamatlábakon is igen kemény föltételekhez kötik. Ha rossz a termésünk, ha válság van a kereskedelemben, ha az ipari vállalatok rosszul vannak foglalkoztatva, akkor érthető volna ez a politika. De amikor a fizetésképtelenségek száma a minimumra csökken, amikor az ipari vállalatok hónapokra előre el vannak látva megrendelésekkel, amikor a takarékbetétek növekednek s amikor egy nagyon jó átlagtermés áldását élvezi az ország, akkor igazán érthetetlen és gyanus ez a politika.
Elvégre Magyarország nem a bankokért dolgozik, hanem megforditva: a bankok kell, hogy a saját érdekeiken kivül az egész ország gazdasági érdekeit is szolgálják. Senki se nélkülözhetetlen, uraim, s nagyon könnyen elképzelhető, hogy még a Bethlen-kormány is, amely pedig nagyon jó barátja a magyar bankoknak, megelégeli ezt az öntelt és önérdekü politikát s olyan lépésekre szánhatja el magát, amely még ellenzéki körökben is helyeslésre találhat!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!