Érdekes ünnepség színhelye volt a napokban a Városliget. Az ismert Jancsi bohóc – polgári nevén Morgenroth Károly – ünnepelte, nagyszámú közönsége lelkes tapsa mellett, ötvenedik születésnapját és harmincötödik művészi évét. A díszelőadás keretében öt gyermeke is fellépett, úgymint: Anny, Károly, Elza, Béla és Fini. Az artista-egyesület részéről Szentiványi Kálmán üdvözölte a népszerű jubilánst, aki már tizenöt éves korában artista volt.

Jancsi bohóc ismert, gitárral kisért szatirikus dalaival jeles helyet vivot ki magának a magyar artistatársadalomban, még pedig azáltal, hogy ő volt az első artista, aki a magyar nylevet meghonositotta a cirkusz porondján. Kisfiú korában nyomdásznak készült és mint nyomdászgyerek, ő hozta a Wulff-cirkusz nyomtatványait a nyomdába. Ez volt 1877-ben a leghíresebb budapesti cirkusz.

Mint nyomdász megismerkedett egy Balaguer nevű zsonglőrrel, akinek társaságában Londonba szökött, hogy ős is artista legyen. Szülei azonban hazahozták s egy kefeüzletbe adták inasnak.
- Nehéz idők voltak azok – mondja elgondolkozva Jancsi bohóc, amidőn élete felől kérdezzük – de szép idők is voltak. A kefemesterség mellett titokban tovább is csak artistának készültem. Néhány hónappal-rá újból megszöktem, még pedig vidékre, zenebohócnak. Ekkor már nem hozattak többé vissza. Bejártam egész Magyarországot, végül is Pestre érkeztem és a Somossy-orfeumban léptem fel amely az egykori Fővárosi Orfeum helyén állott.

Zenebohócból akrobata lettem, később pedig elkezdtem énekelni szatirikus magyar verseimet, amelyeket abban az időben még kizárólag én írtam. Ennek ma 19 éve. Tizenhét évvel ezelőtt léptem fel először a Beketow-cirkuszban, mint magyar énekesbohóc. Azóta változatlanok a sikereim, a közönség szeret és magam is mag vagyok elégedve. Sokan próbáltak utánozni. Kabarészínpadon is megkísérelték leutánozni az én számomat, de ez egyáltalában nem sikerült. Amit én énekelek, az át van itatva a cirkusz levegőjével és csak itt van számára megfelelő talaj, a cirkusz porondján.

Mindezt a jubileumi aktus közben, egy pompás humorú gitárszáma közben mondja el nekem a színpad kulisszái mögött a derék Jancsi bohóc. Tovább azonban nem beszélhet, mert újra felhangzik a taps és a népszerű bohócot újra porondra szólítják s én újra hallom, a gitár meleg zümmögésére, vidáman és teli szívvel felcsendülni Jancsi ajakiró:
„A festők panaszkodnak… Hogy megélni nem tudnak… Mert a hölgyeknél most divat… Hogy maguk festik magukat…”

… és így tovább…