A templom egere


Valaki erőszakkal vagy csellel betolakszik egy helyre, ahova különben nem volna bejutása, itt befészkeli magát s eléri annak a szerelmét, aki azon a helyen a főszemély. Ezt a témát Fodor László tavalyi Szeretek egy szinésznőt című darabjában megpróbálta úgy, hogy egy férfi tolakszik be egy primadonna lakásába, - és nem volt vele sikere, a közönség nem fogadta el a darabot. Az író azonban észrevette, hogy ez a téma életképes; mert újra megpróbálkozott vele - de megfordítva. Egy nő az, aki befurakodik s egy férfi, akinek szerelmét elnyerni a cél. S a téma ebben az új formájában sikert hozott a szerzőnek.

Természetesen most máskép kellett felöltöztetni a témát. A férfinak, akiért egy nő azt a betolakodási műveletet megcselekszi, a lehető legkívánatosabb férfinak kell lenni és ugyan ki lehet kívánatosabb férfi a világon a szinházba járó pénzéhes közönség szemében, mint az elnök-vezérigazgató? Sőt nem is olyan közönséges elnök-vezérigazgató, hanem egy nagyszabású ember, aki világraszóló üzleteket bonyolít le, szociológiai elvei vannak és emellett olyan hatással van a nőkre, hogy még a léháskodó fiának is róla beszélnek a kis nők, mikor vele vacsorálnak.

A nő pedig, aki a végén elnyerendő lesz az elnök-vezérigazgató kezét, nem is tudja, hogy ebből a célból tör rá orozva a nagy úrra, ő csak egyszerűen állást akar kapni, hivatalnoknő akar lenni, mert ő a templom egere, olyan szegény, hogy a szegénység már vakmerővé teszi. Szerencséje, hogy olyan elnök-vezérigazgató színe elé kerül, aki ebben a kétségbeesett erőszakoskodásban felismeri a társadalom életerejét, illetőleg annak egyik képviselőjét s e mellett - mint egy csinos kis kokott-aspiráns titkárnőjével lefolyt jelenetből mi már tudjuk - nem érzéketlen a hivatalnoknők egyszerű vagy raffinált bájai iránt.

Hogy aztán a templom egere fényesen beválik mint hivatalnoknő, jobbkeze lesz főnökének, aki magával viszi Párisba, valami nagy tranzakciót lebonyolítani, hogy az elnök-vezérigazgatót lassankint valóságos vesztegzár alá helyezi a tetszéséért esengő nőkkel szemben, hogy szép alkonyati világításban mind a ketten tudatára jutnak szerelmüknek s a végén elő kell készíteni a házassághoz szükséges okiratokat, az már magától megy a szerzői ötletesség, a rutin és a szinházi megszokások jól megolajozott kerekein.

Ez a jól bevált szinházi filozófia, melyet sokszoros tapasztalat szerint a közönség legjobban szeret. Fodor László nagyon ügyesen keveri a történet kártyalapjait, minden lapra föltesz egy tétet, egy ötletet, viccet, fordulatot, nem kevesebbet, mint amennyi kell, de nem is többet, minden helyzetet átlátszón tisztán mutat meg a közönségnek, minden szinésznek módot ad arra, hogy azt csinálja, amit a legjobban tud. Az első felvonással magához kaparintja a közönség kedvezését és többé nem is ereszti ki.

Jól tudja, a leginkább kedvére való dolgokkal, mulattatni a polgári közönséget, beparfümözi a darabot kellemes erotikával, de vigyáz arra, hogy ne legyen erotikussá, a szerelmi dolgokat olyanoknak mutatja, amilyeneknek a közönség, különösen a nők, szeretnék látni minden alaknak ad egy különös ismertetőjelet, hogy azonnal felismerjük, kicsoda, mik a szándékai, mekkora a poziciója a darabban, némi kis úgynevezett komoly háttért sem felejt ki a darab főszemélyei mögül, - szóval csupa olyan képességekkel és rekvízitumokkal dolgozik, amelyekből kiderül, hogy született vígjátékírója a modern nagyvárosi szinházi üzemnek. Jól tud szinpadilag látni és gondolkozni és sohasem feledkezik meg arról, hogy amit csinál, az - játék.

A Vígszinház kitünő szinészeivel pompásan pereg a dolog. Mindegyik azt csinálja, amit jól tud és amiben már voltak nagy sikerei, sőt amit már el is vár tőlük a közönség. A Gaál Franciska, Somlay, Szerémy, Rajnai, Gárdonyi jól bevált együttesbe tökéletesen beleillik Fejes Teri jazz-tempóival, a dolog vigan fut elejétől végig, a közönség vigan fut vele elejétől végig - igazán rosszmájúság volna többet kívánni.

Schöpflin Aladár