Érdekes lakói az őserdők mélyének a termeszek is, amelyeket fehér hangyának is neveznek. A fák között 3-5 méter magasságban kuporodnak a termeszek várai. Ezek a földből épített termeszbolyok gondtalanul felhányt boglyához hasonlítanak, pedig valóságos csoda művek. Mindegyikben milliószámra élnek a termeszek és mindegyikben nagyszerűen megszervezett állami élet folyik.

Művésziesen megépített országutak, folyosók, éléskamrák, lakószobák, emeletek vannak a termeszek váraiban. Örökös itt a sürgés-forgás. A szárnyas hímeknek és nőstényeknek a fajfenntartás a feladata. A szárnyatlan, nagyfejű és erős állkapcsú munkások a telepet védelmezik a valódi hangyák támadásaival szemben. A szintén szárnyatlan és satnya munkások pedig a táplálék gyűjtésével, s az ivadék gondozásával vannak elfoglalva.

Néha gombát is tenyésztenek, éppúgy, mint a kertészkedő hangyák. A termeszvár oldalán televény földből, s trágyából gombatermelésre alkalmas melegágyat készítenek. A maguk termesztette gombát aztán elfogyasztják. A királyi párnak külön lakosztálya van mélyen a föld alatt. Az egész nép őket becézi, mert rajtuk van a fajfenntartás legfőbb gondja. A fészkek építőanyagát a váladékukkal ragasztják össze a termeszek s olyan erősek ezek a bolyok, hogy rázuhanó fatörzs sem horpasztja be. még a felhőszakadás sem mossa el az építményt.

A termeszbolyok közelében azonban ott sompolyog a nagybundájú hangyász. Ez kifog az okos kis termeszeken is. Megtámadja a fészkeiket s felfalja az előbújó termeszeket. A termeszek megteszik néha azt is, hogy felköltöznek a magas fákra és ezek ágain építik meg hordónagyságú fészkeiket.

A levélnyeső hangyákat is szeretik különben a hangyák. Ezek a föld alatt építik meg hosszú, sokszor több száz méteres lakásukat, amit aztán a fák ágairól lemetszett falevelekkel bélelnek ki.

A vizeket szegélyező nádasok is ezernyi állatnak adnak pompás búvó és vadászó helyet. A vízi madarak seregei között az óvatos, félénk vízidisznók csordái rohannak a vízbe, ha valami veszély közeledtét sejtik. Sok helyen a rettenetes piranha-halaktól hemzseg a vizek felszíne. Csak az Amazon ismeri ezt a szörnyű vérszomjas halfajtát. Csak akkorák ezek a halak, mint egy emberi tenyér, de éles fogaikkal pillanatok alatt darabokra tépnek minden élő lényt, ami eléjük kerül. Biztos halált jelentenek az emberre is, ha megtámadhatják.

Az őserdők szélén kezdődő végtelen pusztákon a bennszülöttek, a vaquirok legeltetik hatalmas marhacsordáikat Nagyszerű lovas nép ez. Nyereg alá nehezen tört pompás lovakon terelgetik a marhák ezreit, tízezreit Ezek az emberek itt igazán a természet pazar bőkezűségéből élnek. A vizek, a sok tó tele van itt halakkal. Hálókkal, horoggal, szigonyokkal olyan óriási halakat fognak itt, amilyenek az európai vizekből nem kerülnek ki soha.

De ennek a pásztorkodó népnek is van egy nagy ellensége: a krokodil. Csapatosan élnek ezek is a mocsarakban, folyókban, tavakban. A marhanyájból dúsan szedik a maguk dézsmáját ember is esik áldozatukul nem egyszer. Nyaranta aztán bosszuló hadjáratra indulnak ellenük a pásztorok. Fegyverrel, lasszóval, szigonnyal, bunkókkal felfegyverkezve vonulnak ki ellenük. Százával pusztítják el őket. De kiirtani nem tudják. A természet ősi hatalma újra szüli őket, miként a többi állatokat mind, amelyek örökké egymásra törve vívják az élet kérlelhetetlen harcát.