A Társadalmi Egyesületek Szövetségének numerus calusust védő bizottsága vasárnap délután a régi képviselőházban nagygyülést rendezett. A padokat és a karzatokat nagyrészt egyetemi hallgatók és az Eme tagjai töltötték meg. A szónoki emelvényt feketeinges, fokosos „sasok” vették körül. Altenburger Gyula elnök bejelentette, hogy gróf Teleki Pál és Tormay Cecília akadályozva voltak a megjelenésben. Majd arra mutatott rá, hogy Tianon az oka, amiért zsidókérdés van Magyarországon. Emlékeztet arra, hogy eben a képviselőházi teremben emancipálták a zsidóságot.

Nagy tévedés volt Kossuthnak és Deáknak ez az elhatározása! – állapította meg Altenburger.

Utána Eckhardt Tibor lépett az emelvényre, aki fölvetette a kérdést, igaz-e, hogy a numerus clausus törvényét a kormány a külföld nyomására akarja módosítani. (Nagy zaj. Nem igaz!) Reméli, nincs magyar államférfiu, aki ily hitvány ürüggyel állna elő. Külföldön a tisztességes közvélemény csak dicsér bennünket a numerus claususért.

Én mostanában külföldön jártam, de senki sem tett nekem szemrehányást ezért a törvényért. Utalt a római egyetem fasista ifjuságának a magyar egyetemi ifjusághoz küldött sürgönyére, amelyben üdvözlik őket és kitartásra buzdítják a numerus claususért folytatott küzdelemben. Amikor Klebelsberg nevét említi, a diákság hangosan abcugolni és pfujozni kezd. A Népszövetség üléseinek jegyzőkönyvei szerint Klebelsberg ott megigérte, mihelyt elérkezik az alkalmas pillanat, a numerus clausust a kormány önként fogja hatályon kívül helyezni. Itthon pedig azt mondta, hogy Genfben megvédte a numerus clausust. Ezért ünnepeltétek! Tegnap a „Pressé”-ben Klebelsberg ujra bejelenti, hogy a kormány vele együtt régóta el van szánva a numerus clausus áldatlan örökségének megváltoztatására. (A szónokot itt ujra félbeszakítja a közbeszólások áradata.) Innen szólítom föl Klebelserget, hogy két nyilatkozata után tegyen egy harmadikat is, mondja meg, mikor mondott igazat.

(A gyülés közönsége tombolva tüntet a kultuszminiszter ellen. A pódiumon ülő rendőrtisztviselő figyelmezteti a szónokot, hogy a kultuszminiszter személyét hagyja ki a vitából.) Ne jöjjön a kormány külföldi mesével – folytatta Eckhardt -, hanem vallja be, hogy a zsidó bankárok pénzével megválasztott többségeének igy kell visszafizetnie a választási költségeket.

Azért dobták a közvéleménybe a numerus clausus bombáját, hogy eltéritsék a figyelmet a nagy kérdésekről. Ezután Wolff Károly kezdett beszélni. Hogy lehet az, kérdezte, hogy a politikai jellemtelenség szemrebbenés nélkül meg mer jelenni a fórumon. Hogy lehet az, hogy politikusok, államférfiak müködése abban merül ki, hogy tudnak visszafelé menni. E véleményének kifejezést ad a parlamentben is. Nem fogad el utmutatást senkitől, nem támogat és nem fél senkitől.

Gömbös Gyula állt föl ezután szólásra. Történelmi idők következnek – mondotta. – A numerus clausussal és vagy bukik a mi irányzatunk. Semmiféle eszköztól nem szabad visszariadnunk. (Taps, közbekiabálások: Éljen a magyar Mussolini!) Kijelentem itt, hogy sem a nagy-, sem kisántánt nem szólitotta föl a kormányt a numerus clausus elejtésére. A kormány külföldön nem gondoskodott a törvény megvédéséről és nem világositotta föl a külföldi sajtót és a közvéleményt. Olyan férfiu menjen ki Genfbe, aki megvédi a törvényt, akinek gerince van. És jelentse ki, hogy semmiféle idegen beavatkozást nem türünk.

- Meginditjuk az ádáz harcot és folytatjuk mindaddig, amíg meg nem buktatjuk ezt a kormányzatot, amely a nemzet többségének óhajától távol állva irányítja az ország sorsát. A mi elveink alapján álló kormánypárti képviselők ne csak szavazzanak a numerus clausus reviziója ellen, hanem azonnal vonuljanak ellenzékbe. Ez az egyetlen parlamenti fegyver, amellyel élni lehet és kell. Nekünk meg kell alapítani a keresztény ellenzéki frontot, amely a hatalmat Bethlenék kezéből kivegye. Nem ők az elhívatottak, dacára, hogy imádtatják magukat. A magyar közéletet megmételyezte a kormánnyal szemben való szervilizmus.

- Nem elhivatottak azok a nemzet vezetésére, akiket most bálványoznak. Wolffal együtt fognak küzdeni a parlamentben és a parlamenten kívül is, amíg a kérdés megoldva nem lesz. Reméli, hogy a józan magyar zsidóség az utolsó percben maga fogja a kormányt kérni, hogy vegye le napirendről a numerus clausust. Csak annyit mondok – igy végezte beszédét -, föl vesszük a keztyűt és ha kell, erőszakkal is megvédjük a numerus clausust.