A képviselőház pénzügyi és közlekedési együttes bizottsága hétfőn kezdte meg az automobiladóról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Temesváry Imre előadó részletes beszédben számolt be az automobilforgalom nagymértékü emelkedéséről.

1910-ig 1047 automobil volt Magyarországon, 1917-ben 3174 autó közlekedett, 1920-ban Csonka-Magyarországon 1672 autóról tudott a statisztika, 1927 augusztus 1-én már 15.610 gépüzemü jármü volt forgalomban és az utolsó hónapban, 1927 szeptemberében ez a szám 17.068-ra emelkedett. 

Ezek a rendkivül gyorsan emelkedő számok tették indokolttá, hogy a kormány közutainkat autóközlekedésre alkalmassá tegye. Ebből a gondolatból fakadt, hogy a külföldön már régen bevezetett gépjármü-közlekedési adót nálunk is meghonositsák. Ezt az adójövedelmet nem az utak fejlesztésére, hanem az utak jókarba helyezésére forditják. 

Szilágyi Lajos, Rakovszky Iván szólottak hozzá a javaslathoz s kifogásaikra Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter nyomban válaszolt. A leghelyesebbnek tartaná, ha már most teljes utfejlesztési programot terjeszthetne elő arra vonatkozóan is, hol kell legnagyobb forgalmu, hol középforgalmu és hol kisforgalmu utat fejleszteni. Ennek alapján lehetne megállapitani, hol milyen borításu utat kellene épiteni.

A javaslat szerint nagyforgalmu utaknál a makadámrendszert meg kell hagyni, kisforgalmuaknál a bitument, közepes forgalomnál pedig a betonrendszerre kell áttérni.

Az a legnagyobb nehézség, hogy még nem tudja előre megállapitani a kormány, hogy évenként milyen összeget fordithat utak fejlesztésére. Igy azonban remélhető, hogy az utak lassan-lassan megjavulnak, ha nem is a falvak, de az autók kedvéért. 

Nem baj no. Az a fontos, hogy jók legyenek az utaink.