Nem vagyok az Egyke hive, hiszen négy gyermekem van, mégis meglep Kovács Alajos államtitkár urnak az a megállapitása, hogy az Egyke oka a kevélység és a vagyon együttartása. Én nem vonom kétségbe az államtitkár ur megállapitásának hitelességét, mégis szabad legyen néhány megjegyzést hozzáfüznöm. 

Tény az, hogy a birtokok elaprózódásával gyengül az ország gerince a kisgazdaosztály, tehát, hogy családja jövőjéről gondoskodhassék a gazda, inkább az egykerendszerre tér át, mintsem gyermekeit proletársorsra juttassa. Tehát, ha egyik oldalról nézzük, gazdasági szempontból, nem is káros az egyke, mig a magyar faj szaporodása szempontjából határozottan káros.

Látva a mai helyzetet a gazda, tudja hogy a legnagyobb jóakarata mellett sem terjeszkedhetik, minden uton módon arra törekszik, hogy legalább gyermekének, vagy gyermekeinek annyit hagyhasson, amennyit neki hagyott az apja. Mert ha mélyen beletekintenének a földnélküliek sanyaru helyzetébe, bizonyára máskép gondolkodnának az urak. 

A földmivesmunkás nem tud keresni, mert alig van kereseti lehetősége. A legtöbb helyen két pengős napszámon tengeti életét, de az is csak az év bizonyos részében kapható. Az iparosság helyzete is tarthatatlan, hiszen a falvak kisiparosai legnagyobbrészt csak tengődnek. Más pályákon is oly nehéz az elhelyezkedés, hogy szinte titáni harcot kell folytatni egy szerény szolgai állásért is. 

Vagy cselédek legyenek a kisgazdák gyermekei?
Azoknak meg legszomorubb a helyzetük. Példát hozok fel. Itt, a Pogyi-pusztán tuladtak tizenhárom cseléden. Ez a tizenhárom család ujév után lakás és kenyér nélkül marad. 

Igaz, a bérlő fogatot bocsátott rendelkezésükre, hogy hely után nézhessenek, azonban hiába kilincselnek az uradalmak ajtaján, nem veszik fel őket seholsem. Mindenütt annyi a cseléd, hogy uj családok felfogadására nincs is lehetőség. De szomoru a helyzete annak is, aki szolgálatban van, mert tizennégy méter gabonából megélni és ruházkodni nem lehet. 

Bár, mint emlitettem, az egykeadó engem nem érint, mégis helyesnek tartanám, ha ezzel a kérdéssel nem nyugtalanitanák az embereket mindaddig, amig olyan gazdasági helyzetet nem teremtenek, hogy minden ember számára lehetővé váljék a nyugodt családi élet biztositása.

Ez a kérdés ma nem időszerü, sőt állitom, hogy ez a javaslat nagyobb elégedetlenséget szül minden eddig benyujtott javaslatnál. Vagy más, célszerübb formát dolgozzon ki a minisztérium.

Csehi, 1927 október
Polgár János kisgazda