Berkes Béla New-Yorkban saját autóján jár, élére rakja a dollárt, de bármilyen aranydolga van is – hazavágyik
„Aki a hegedümtől magyar nótákat tanult, többet is akar tudni rólunk…” 

Ifj. Berkes Béla magyar cigányprimás ez év februárjában gróf Széchenyi László meghivására Amerikába utazott, hogy ott az Egyesült Államok legelőkelőbb társasága előtt mutassa be művészetét. Az egy-két hétre tervezett vendégszereplés meghosszabbodott. A newyorki Vanderbilt-kastélyban február végén adott első hangverseny óta Berkes Bélának és héttagu bandájának a mai napig egyetlen szabad estéje sem volt.

Februártól szeptember közepéig szakadatlan sorban látogatták végig a régi és uj dollármilliomosok kastélyait és palotáit, válogatva a meghívások között, mert valamennyinek eleget tenni képtelenek voltak. Szeptember 17-én be tudtak utazni Newyorkba, de a tervezett pihenőből semmi sem lett: Berkes Bélára már várt Vanderbilt Cornelius sügönye, amelyben a bandát azonnal magához rendeli, ahol akkor folyt a legjelentősebb lóverseny-míting, amelyen jelen lenni mindenkinek kötelessége, aki csak valamit is számit az Egyesült Államok felső tízezrének életében. Itt három héten keresztül már a legnagyobb nyilvánosság is élvezhette Berkes Béla mesteri interpretálásában a lelkek mélyéig ható magyar zenét.

A siker még amerikai méretekben is szenzációs volt. A nagy tömegekre most került a sor. Október 20-án a newyorki Waldorf-színházban kezdte meg Berkes Béla öthónapos, önálló hangversenykörutját, amelynek sikerét már az is biztosítja, hogy Berkes, bár életében csak most először tette lábát az Egyesült Államok földjére, az amerikai népnek régi ismerőse. Gramofonlemezek milliói tették hosszu évek óta ismertté és kedveltté a magyar királyi udvari zenész nevét az amerikaiak előtt.
- Aki a hegedümtől magyar nótákat tanult, többet is akart tudni rólunk – írja Berkes egyik budapesti barátjának boldog beszámolójában.
- Hála Istennek, nagyon jól megy a dolgunk. Most vettem egy gyönyörű, hétszemélyes Cadillac luxusautót, amilyen még itt is csak nagyuraknak van.

Gyönyörű nagy lakásom van. A monira vigyázok, élére rakom, nem a lovacskákra, mint otthon… Minden jó volna, csak a Duna hiányzik meg a magyar szó és a kedves magyar arcok, de ha ezt a körutamat befejeztem, március végén hazamegyek, legalább is látogatóba – azután megint kibírom itt egy darabig…