Ahol mindenki azt csinál, amit akar. Használatba veheti a kiállított eszközöket, tudományos műszereket, saját maga végezhet velük kisérleteket. Minden ország gondot fordít arra, hogy gazdagon fölszerelt múzeumai legyenek, össze legyen bennük hordva a világ minden kincse s mindaz, amit az emberi kéz az emberi szellem a legrégibb időktől fogva alkotott. A múzeumokban ott van az egész világ tömören, kivonatosan. Sétálgatni, nézelődni bennük nagy tanulsággal jár. Olyanok, mint egy-egy nagy, látványos iskola.

De csak sétálgatni, nézegetni lehet a sok kiállított, csodálatos dolgot. Kézbe venni, megtapogatni őket nem szabad. Mindent a szemnek, semmit a kéznek, ez a múzeumokban uralkodó rendszabály. A legféltettebb holmik üvegszekrénybe vannak zárva, s mindenütt ott függ a figyelmeztető tábla: „Hozzányúlni nem szabad”. Még külön örök is vigyáznak arra, hogy a látogatók valamelyike meg ne sértse az egész világba elfogadott múzeumi rendszabályt.

Nem régen nyílt meg Münchenben egy múzeum, a „Deutsches Museum”, amely példátlan merevséggel feje tetejére állította a múzeumok ősrégi rendszabályát. Ebben a múzeumban sehol sincsenek tiltó táblácskák, sőt éppen ellenkezőleg, a tárgyakon levő felírások valósággal csábítják a látogató közönséget, hogy nyúljanak hozzá mindenhez, fogjanak meg mindent, próbálják meg működésbe hozni a kiállított eszközöket.

A látogató, aki először lép be ebbe a múzeumba, meg van döbbenve, nem hisz a szemeinek. Az egyik finom műszaki szerkezet felírása barátságosan hívogat: „Kérem forgatni!” a másik bonyolult szerkezetű tudományos készülék táblácskája arra szólít fel mindenkit: Kérem, gombot kell lenyomni!" Egy nagy csillagászati távcső táblája szinte rákiált a látogatóra: „Az emelőt be kell kapcsolni s azután a lencsén át látható a kép”.

Ilyen felírások csábítgatnak minden kiállított tárgyon. A látogató lassankint magához tér a megdöbbenéstől. Látja, hogy itt mindenki használja, nemcsak nézi a kiállított szerkezeteket, gépmodelleket, kísérletező eszközöket. Végre nekibátorodik, elfelejti, hogy múzeumban van s ő maga is megpróbálja üzembe helyezni valamelyik gépet vagy kísérletezni valamelyik tudományos eszközzel.

Minden különösebb tudás, szakértelem nélkül megpróbálkozhatik vele, mert a szerkezeten levő rövid útmutatások világosan megmondják, hogy mit kell tennie. Eleinte talán nem veszi komolyan a dolgot, gondatlan mulatságnak tartja az egészet, megnyomkodja a villanygombot, forgatja a kerekeket pusztán játékösztönből.

A múzeum látogatói kisérleteznek: egy vasrudat próbálnak átvinni nagy elektromágnesek sarkai között, amelyek a vasrudat vonzóerejükkel magukhoz kapkodják.

A látogatók maguk állítanak elő légüres teret légszivattyukkal az üvegbúrákban, hogy benne az érdekes természeti jelenségeket megfigyelhessék.

De a játék örömei közben figyelni kezdi a gépezeteket, működését; rájön kísérletezés közben sok, eddig le is sejtett dolognak a nyitjára s egyszer csak azt veszi észre, hogy nemcsak kellemesen, hanem nagyon hasznosan is töltötte itt el az időt.