Tokió egyik nyilvános parkjában két japán leányka rádióelőadást hallgat. A napernyőjük fémváza az antenna, míg a felvevőkészülék szerkezete a napernyők nyelébe van elrejtve.

A távol keleti szigetországban, amelynek népe a nyugati technika minden vívmányát gyorsan átveszi és saját országában is meghonosítja, éppen úgy van rádióláz, mint egyéb civilizált országokban. A hosszúra nyúlt szigetsor több helyén hatalmas leadóállomások műkődnek, amelyek eredeti japán műsorral szórakoztatják a ferdeszemű rádióamatőröket.

A japán stúdiók modern berendezése teljesen azonos az európai és amerikai állomások studióival, egyetlen különbség az, hogy a mikrofón nem állványon áll, vagy magasan van felfüggesztve, hanem egész alacsonyan van elhelyezve. Ennek az az oka, hogy a japán előadóművészek nemzeti szokás szerint lekuporodva adják elő műsorszámaikat.